Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

Ill fiúnak a dolgozatfüzeteit. Egy tanulónak 10 P-t adtunk segélyképen karácsonyra. Kiadásunk volt még tankönyvekért 30644 P Bevétel volt tankönyvhasználati díjból 412 40 P, tanrendek után 11 "90 P, dolgozatfüzetek után 37774 P, tankönyvkérő űrlapért 2 04 P és Juhász I. könyvkereskedő úr 36 pengő adománya, amelyért e helyen is köszönetünket fejezzük ki. Összes bevételünk tehát 84008 P volt, a kiadásunk pedjg 31644 P. így egyesületünk vagyona e tanévvégén 700'54 P készpénz és 1683 drb. tankönyv. 6. Cserkészet. Intézetünk cserkészcsapata a 82. sz. Zrínyi cserkészcsapat. Alakulásának éve 1920. Személyi adatok. Csapatparancsnok : Jochs József kegyesrendi tanár. Csapatparancsok-helyettes: dr. Horváth Ambrus kegyesrendi tanár. A vízicserkészraj parancsnoka : Kovács Mihály kegyesrendi tanár. Segédtisztek : Dietrich Dénes, Fehér Zoltán, Nedelykov Mihály, Schreiner János és Török László. Tisztikarunk tagjai közül vitéz Irányi László a piarista rend noviciátusában volt, Forinyák Gyula és Rosiár László pedig katonai szolgálatuk miatt nem vehettek részt az évközi munkában. Örsvezetők : Butkay Béla, Szittner Antal, Rechtenwald Kristóf, Dietrich Gábor, Kiss Richárd, Kovács Béla, és Ranschburg Endre. Az apródtörzsek vezetői : Matók György, Bogárosi Béla és Rack Kálmán. A csapat létszáma 15 tiszt, 22 vízicserkész, 44 cserkész, 33 apród; összesen 116. A nyári tábor. A nyári nagytáborunkat augusztus 1. és 17. között a bácsmegyei Topolya közelében levő Istenáldás községben rendeztük. Közös táborunkban velünk volt a kolozsvári csapatoknak 26 cserkésze dr. Surján László cserkésztörzstiszt vezetésével és a szegedi 124. sz. cserkészcsapat egy tagja. A községi sportpálya szélén vertük fel sátrainkat Célkitűzésünk volt, hogy megismerjük a község lakosainak, a Bukovinából ide telepített székely testvéreknek életét. Ezért rendszeresítettük a kisebb csoportokban való látogatásokat. Elbeszélgettünk a falu népével, megismertük gondolkodásmódját, a változás következtében támadt gondjait. Cserkészlélekkel segítettünk, ahol csak erre alkalmunk nyílott. Naponta ellenőrizték fiaink a község búzatermésének a vasúti állomásra történő szállítását és átadását, a vízzel elárasztott főutcán hatalmas vízlevezető árkot ástunk, ha kellett, reggel 5 órakor keltünk, hogy megtöltsük a búzás zsákokat, játékdélutánokat rendeztünk a falu apróságai számára, húztuk a vizet az egészségház zuhanyfürdőjébe. Esténkint azután tábortüzet gyújtottunk. Lassankint körülvette tüzünket a falu apraja-nagyja. Hova-tovább eltűnt a kezdetbeli idegenkedés, és táborunk vége felé már együtt énekeltünk, együtt vigadtunk és együtt elmélkedtünk, komoly magyar igazságokrój, Szeged és Kolozsvár diák és iparos fiai és a föld népe. Ok hozták a sokszázéves székely nóták borongó hangulatát, a cserkészfiúk a szebb jövőbe vetett hit vidámságát. Táborunk területe nem volt „táborozásra alkalmas terület", a sokféle elfoglaltság melleit nem jutott idő hadijátékra, elmaradtak a szokott tábori kirándulások, portyázások, és mégis minden cserkészünk szívesen vett benne részt és egy nagy élmény tudatával jött haza. A tábor résztvevőit a Magyar Cserkészszövetség emlékszalaggal tüntette ki. Igazi jutalmuk búcsúzásunkkor egyszerű falusi emberek, asszonyok tekintetéből sugárzott felénk.