Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

8 den esztendőben szépen szerepelnek, de igazgatójuk legboldogabb, ha a piarista diák a latin versenyen szerez babért. Ilyen nagyarányú tevékenység mellett nyilvánvaló volt, hogy a páratlan tekintélyű igazgató még nem érte el pályájának végső állomását. 1935 nyarán foglalja el a szegedi tankerületi királyi főigazgatóságot. Egykor mint osztályfőnök azt akarta, hogy osztálya legyen az első, mint igazgató intézetének jóhírnevéért mindent megtett, most pedig az volt a célja, hogy tankerülete mintakerület legyen. Valóban neki való helyre került. Hivatalát úgy látta el, mintha egy külön főigazgatói hivatás is működött volna benne. Célkitűzéseivel hamar elkészült. Hiszen különböző bizottságokban való működése és tanácskozásokon való részvétele folyamán tövéről-hegyére megismerte a magyar nevelésügy állását és megoldásra váró feladatait. Új elvek alapján elgondolt tankerületét azonnal megszervezi, üzembe állítja, bejárja és alaposan megismeri. És a középiskola világából jött ember nem érzi magát idegenül a különféle iskolatípusok között. Hiszen valamennyi a magyar ügyet szolgálja: tehát mindegyikhez szól küldetése. Szívéhez legközelebb a gimnázium áll, de szeretettel foglalkozik minden iskolatípussal és tanulékony lélekkel merül sajátos világuk tanulmányozásába. Egy-egy iskolatípus igazgatóit évenkint értekezletre hívja össze és a megbeszélések anyagát saját anyagi támogatásával kiadványsorozatban adja közre. A nevelés időszerű kérdéseinek megismerésére megindítja a Nevelésügyi Szemlét, és a tanárok számára továbbképző előadássorozatokat rendez. De a szakiskolák sem mostohagyermekek. Szívesen figyeli gyakorlati jellegű oktatásukat és munkáikból kiállításokat rendeztet. Minthogy természeténél fogva a szervezés és irányítás embere volt, az új tankerület munkábaállításának nehézségeit egykettőre legyőzte, lendülete munkatársait magával ragadta, s szinte nem ismert akadályt tervei megvalósításában. Az ő tankerületén már kezdetben sem érzett, hogy vidéken vagyunk. De a legnagyobb hatása sajátos nevelő egyéniségének volt. A magyar főigazgatók sorában a legkiválóbbak közé tartozik. így beszélnek róla azok is, akik különös egyéniségét idegenkedve fogadták. Csakugyan rokonszenvre nem számítva, elismerést nem várva, félreértéssel nem törődve szolgálta a magyar nevelésügyet. Csak az iskola volt előtte szent. Emberi gyengeségekkel, érzékenykedéssel nem törődött, amikor az iskola ügyéről volt szó. Konferenciákon, iskolalátogatás alkalmával mintha csak a törvény és a rendelkezések megszemélyesítője lett volna. Szeme szúróssá, tekintete számonkérővé vált s mint valami eleven közlelkiismeret járt-kelt az iskolában. Csakugyan az állam tekintélyét képviselte. Valami keménység, érdesség volt arcára vésve, valahányszor főigazgatói minőségben jelent meg valahol. De legbensőbb munkatársai tudták, milyen körültekintéssel, mennyi megfontolással mondja ki véleményét és kezeli tankerülete személyzetének ügyeit. Igaz, hogy a félmunkát könyörtelenül leleplezte és elítélte, de szeme mindig meglátta a jó munkát és szívesen ünnepelte. Boldog volt, ha a megbocsátás, felmentés, jutalmazás úri gesztusait használhatta. Lelke legmélyén voltakép gyermeki kedély volt, úgy mint minden jó nevelő, de vigyázott érzelmeire, mert a közösség szolgálatában szíve nem irá-