Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

83 selő úrnak, akik a tábor előkészítő munkájában és ennek sikerében minden lehető eszközzel segítségünkre voltak. Az állótábor után acsapat nagy része hazajött. Kisebb csoport azonban Bakonyi László cserkésztiszt vezetésévelvízimozgó táborba szállt Vízimozgótáborunkat Kassa—Szeged között, a Hernád- Sajóés Tisza folyókon, 480 km. távolságon, július 11-28. között tettük meg. A tábor létszáma 13 vízicserkész. Az egész táboron keresztülvonuló akadálysorozattal kellett megküzdeni. Kezdődött ez azzal, hogy a nagy szárazság miatt a Hernád rendkívül alacsony vízállású volt. A kassaiak, akik pedig hozzászokhattak a Hernád sebes folyásához, kiálló sz'ikláihoz, sellőihez, minden erejükkel arra törekedtek, hogy lebeszéljenek bennünket, szerintük a kétpárevezős, 6 személyes csónakjainkkal ezt az útat ilyen alacsony vízen nem lehet megtenni, Külön élményt jelentett számunkra a Hernádon utunkat elzáró 5 duzzasztógát, amelyek mindegyikénél darabonként kellett a csónakokat és a felszerelést átrakni és újra vízre tenni. A sok ki és berakodást már annnyira megszoktuk végül, hogy unalmasnak tűnt fel az út duzzasztóművek nélkül. Pere községnél — egyik hernádmenti esti megállóhelyünknél — tűzriadónk is volt. A nyári munkák miatt férfiember nélkül maradt falu egyik kigyulladt házát mentettük meg. egész délután tartó, teljes erőmegfeszítést és kitartást kívánó munkával. Talán ez a félelmetes elemmel való harcunk, amelyben férfiak munkáját kellett pótolnunk, s amely végül is a mi győzelmünkkel végződött, volt legnagyobb élményünk a táborban. Az is igaz, hogy aznap éjjel a sátrat is ellophatták volna a fejünk fölött, mert bizony altatni egyikünket sem kellett. Végig eveztünk a magyar Hernád szakaszon — megtekintettük a csehek által épített erődsorozatot a folyó partján — tanulmányoztuk az ősi hernádi és Sajó menti halászéletet és a vízimadár világot (: varjú és gémtanyák, vízi szárnyasok és gázlók, kócsag stb.:) Elfogódott lélekkel állottunk meg a gyászos emlékű Mohi pusztán. Megtekintettük a Tiszapolgárnál most készülő vasúti és közúti híd építési munkálatait. Megfigyeltük a vízmenti nép szokásait, beszédjét és állandó vízikiképzéssel tökéletesítettük magunkat a vízicserkészet különböző ágaiban. Kitartó küzdelmünk a csaknem három napig tartó dermesztő hideg széllel és esővel, a feltornyosuló hullámokkal — a Tisza-Vezsenyi nagy kanyarban, — vágtató vitorlázásunk a végre kedvező irányba forduló viharos széllel — Csongrád, Szentes körül, — a fárasztó napi menet után a léleknyitogató, csendes tábortűzi beszélgetéseink, az ezernyi akadály ellenére is véghezvitt tervünk, eredményeink mindnyájunkban azt az érzést váltották ki: ezért érdemes volt vízicserkésszé lennünk. Ez igazi cserkészmunka, igazi férfimunka volt 1 Az évközi cserkészmunka Az évközi munka 3 rajban, 6 őrsben folyt. Az I. raj a roverkorúakat tömörítette. A raj összejövetelein a fejlődő fiú igényeit szemelőtt tartva, megbeszélésekkel, vitatkozásokkal igyekeztünk mind a fiúk, mind a nemzeti közösség problémáit megvitatni és azokra feleletet keresni. A gyakorlati ismeretek elsajátításánál ez a raj elsősorban a víziélet szempontjait vette figyelembe. A II. és III. raj programmjában a próbaszabályzat szelle6*