Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

7 iskolák előadásain a magyar nyelv használatát." Az adott körülmény újabb lépéssel vitte előre a szegedi lyceumban felállítandó kör ügyét. Az országban több „szalonönképzőkör" működött már ekkor, melyek a 19. sz. első felének majdnem minden iróját szerepeltették, s ezek ugyanazt a feladatot töltötték be, mint nemes elődeik, köztük a körök ősanyja, Kis János soproni, Magyar Társaság-a (1790), először mutatván példát az érettebb tanulók önművelésére. A társaság a legszentebb eszmél szolgálta és tűzte ki célul: „a magyar nyelv művelését és csiszolását". Ez az elv vezette Horoálh Cyrill kegyesrendi tanárt, a lyceum „tudósoktatóját", mikor mint az ifjúság lelkes barátja 1840-ben élére állt a diákság önképzésének és megalakította körünket. I. A Szegedi Bölcselkedők Olvasó Társasága. 1840-1862. „Setét homályok' rémje ulán bibor Hajnal piroslik drága hazánk egén. Győző igazság szent szavának Fénye örömt, s' üdülést deríte". (Az Olvasó Társaság megnyitásakor irt óda, 1840). „A folyó 1840. évben tavaszutó 7-én (május 7) alapított olvasó Egyesület Ünnepélyes megnyitása fennevezett évben őszutó 5-én tartatott, a' mikor alkalmi, vegyes, saját és idegen versezeteket olvastak fel e köv. Urak: Kleé Károly és Mészáros Lajos: A' Szegedi Böltselkedői Olvasó Társaság megnyitásakor czimű és Dobó Miklós „Életképem" czimű saját készítményeiket; továbbá Schaffer Antal Kisfaludy Károly Verseiből „a Budai harcz játék" s végre Kleé Károly Czuczor Gergely költészeti munkáiból a „Drégel" czimű versezetit szavalták. Ezt követték a' Magyar szótagokról és mértékről vett vitatkozások". így olvassuk a fennmaradt egykorú díszes kötésű jegyzőkönyv első gyűléséről szóló bejegyzést. Az 1840-41. évben 20 rendes és két „nyilvános" gyűlést tartott a Társaság, annak a célnak szemmeltartásával, hogy a tagok, kik a lyceumnak, tehát a két felső osztály növendékeiből kerültek ki, egyrészt eredeti és fordított költői műfajokban, másrészt az előadás művészetében — „a rhetori tudományban" kiképezzék magukat. A heti gyűléseken a tagok nagyrészt saját verseiket adták elő; szavaltak, „majdnem kizárólagosan" klasszikus költők műveiből; olykor magyar nyelvi és verstani kérdéseket tárgyaltak, pld. ,,a' magyar szóragokból és mértékről vett vitatkozások" követték egyik ülésen a szavalatokat. Közben Horváth Cyrill tartott előadást a magyar irodalomról s bemutatta a jeles irókat és költőket. A Társaság félévenkint nyilvános gyűlésen számolt be munkásságáról s mutatta föl .önképzésének" eredményeit. Az első nyilvános gyűlést 1841. „tavaszelő" 18-án tartották a tagok „nemzeti ügyünket pártoló több Vendégek jelenlétében", amely ünnepség 19 számból állott; a másodikat .nyárelő" 17-én, 25 műsorszámmal. Ennek végeztével a jegyzőkönyv a következőkben számol be: „A várakozást felülmúlt haladás, különféle érzelmek összes felbuzdulása, számos