Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

62 minden mozdulatában tud előkelő lenni. És ez nem üres forma, nem a külsőségek és a pózok hajszolása, hanem a nemesen érett belső világ egyenértékű kivetítődése. Az uri modor az uri lélek nyelve, mellyel a világ előtt megnyilatkozik. Az igazi uri modor mindig szigorú önfegyelmezés és állandó mértéktartás eredménye. Ezért anynyira ritka jelenség. Elkényeztetett gyermekekre lehet néhány hatásosnak gondolt külsőséget ráakasztani, csak épen az udvariasság igaz lényegél nem fogják soha megérteni: Az udvariasság annak a tudománya, hogy ne tartsuk magunkat legelsőnek. Ezért rendkívül nehéz az egykéket kifogástalanul nevelni, mert kénytelenek mindig a legelsőnek tartani magukat. A mai korszellem nem kedvez az uri ember típusának. Ma a gyermek úr, aki elvárja, hogy kiszolgálják. Sem a szülő, sem a tanár munkájának értékelésére nem képes. Nagy közönnyel nézi szüleinek és tanárainak érte vívott küzdelmeit, sokszor vergődését. Carrelnek nagyon igaza van, mikor azt írja: A gyermek rendes érzése az apja és anyja iránt a közönyösség és egy kis megvetés. A serdülés korában ehhez még egy kis utálat is járul. A mai nevelésnek egyik sarkalatos hibája e pontban, hogy teljesen félreérti az őszinteséget A nevelés lényegében abban áll, hogy cselekvésünk rugói közül iparkodunk kikapcsolni az alsóbbrendű motívumokat és egyre magasabbrendű indítékok alapján cselekedni. A legtöbb ember bűnnek az őszinteség hiányának, tettetésnek tartja, ha így jár el. Azt tartja egyenességnek, ha indulatait, ösztöneit, rokonszenvét, ellenszenvét takarás nélkül, „őszintén" kimutatja. Ezzel az alacsonyabbrendű ember nyers ösztönösségének teljes polgárjogot biztosít. Pedig ez nem őszinteség, hanem fegyelmezetlenség és bárdolatlanság. Aki azt hiszi, hogy csak akkor lesz őszinte ember, ha a benne élő vadembert szabadon hagyja, az máris lemondott arról, hogy valaha is úriember lehessen. A mai ifjúságnak minden eddiginél nagyobb mértékben van szüksége arra, hogy a nemes formák tiszteletére megtanítsuk. 8. Tanulmányi előmenetel. Tanítványaink, szülők, nemkülönben az iskola barátai Évkönyvünkből leggyakrabban a tanulmányi előmenetelt feltüntető táblázatokat tanulmányozzák először. Érthető, ha erre vonatkozólag történik a legtöbb megjegyzés. Mi tagadás: a szülői ház és az iskola között is ezen a téren a kelleténél is több a megnemértés és a súrlódás. Ennek okát egyrészt társadalmunk szinte beteges szemléletében kell keresnünk. A mai kor fokozottabb mérvű szellemi követelményeket támaszt mindenféle hivatással szemben. Társadalmunk pedig úgy véli, hogy ezt legteljesebb mértékben csak a gimnázium nyújtja. A középfokú szakiskolákat a magyar közönség még mindig nem méltányolja kellőképen. A jövő útja azonban ezeken át vezet. A művelt, tanult, képzett mezőgazda, kereskedő és iparos a nemzetnek nem másodrendű polgára. A közösség életében éppolyan fontos hivatást tölt be, mint a gimnáziumi tanulmányokat végzett s lelkiszerkezete, tehetsége alapján arra hivatott szellemi vezetőréteg. Napjaink gimnáziuma egyfelől erre a nehéz, sok félreértésre alkalmat adó munkára vállalkozik, amikor a lelkiszerkezetük alapján nem odavalókat szép szóval és a szülői ház felvilágosításával a szakiskolák felé irányítja. Másfelől viszont gon-