Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

4 népek megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy az emberi élet minden apró vonatkozására szakemberek légióját tartsák készenlétben. A 9—10 milliós Csonkamagyarország ezt húsz évvel ezelőtt sem tehette, és ma sem teheti. Ami nálunk hiányzik számban, azt minőségben kell pótolnunk. Senki nem igényelhet közülünk egy hivatást, egy posztot magának, bárhová küldik őrjáratra, mindenütt meg kell állnia a helyét. De ezt csak mi tudjuk és ehhez csak mi értünk, idegenek nem. Horthy Miklós is ezért lett Magyarország kormányzója; nem mert tengerész volt vagy szárazföldi ember, katona vagy polgár, katolikus vagy protestáns, hanem mert magyar volt, férfi volt és legkülönb volt közöttünk. S húsz év története igazolta, hogy ez a magyar észjárásra valló választás nem volt félresikerült. Az ő kormányzása alatt csináltunk tengert a Dunából a Duna-tengerjáró hajók megteremtésével, de az ő kormányzása alatt látja meg a Vereckei-hágó is biciklistáinkat, lovas Árpád apánk modern ivadékait. 0 volt a vezérünk mikor egy hosszú háború veszteségeit pótolva építettünk iskolákat és lakóházakat, gyárakat, pályaudvarokat és hűtőházakat, és ő volt akkor is, mikor Igló felett egy rossz szomszédnak kellett megmutatni, hogy ütni is tudunk. A húsz év alatt sokszor látták őt a Kálvin-téri református templom meszelt falai, de ebbe a húsz évbe esik bele az az idő is, mikor egy pár napra itt dobogott a katolikus világegyház szíve az Eucharisztikus Világkongresszuson. Benne magyarok választották ki maguk közül a legkülönb magyart, azért tudja sorba valóra váltani legtitkosabb álmainkat. Közülünk való, a mienk egészen, a vére lüktetése, az esze járása, a magyar nép felé forduló szeretete. Nem a Riviérára jár teniszezni, mint más királyok, s nem hasítja luxusjachton a napnyugtától aranyló tengereket, mint az amerikai elnök. A Tisza-sikon van otthon és ott pihen, ahol Attila és ezer év magyarjai; fát ültet, gőzekét próbál, csikót nevel; hajnalban lovon járja be a gazdaságát, mert szerelmese a földjének, mint mindenki, aki ebből nőtt ki, és ide lesz visszatérendő. Ügy nézi a körötte örvénylő, kavargó, vad európai életet, mint az ősi magyar. Még pár év előtt is a cseh propaganda szinte hetenként röpítette fel egy-egy új, gyógyíthatatlan betegség nevét vele kapcsolatban. Es ő nem bocsátott ki hivatalos és félhivatalos cáfolatokat, ahogy másutt szokás. Mosolygott a mi vérünk, a mi temperamentumunk fölényes nyugalmával. S míg északi szomszédaink vágyálmaikban őt temették, 70 évének gondjaival a vállán is vágtázott a gödöllői erdők árnyas utain, és vágtázott úgy, hogy katonatiszti kísérete is alig bírt a nyomában maradni. Azóta a propaganda-iroda kapui csöndben becsukódtak, de a Kormányzó Úr hátaslova ma is büszkén hordozza gazdáját. A ködös Albion udvari bemutatóin órákon át vonulnak el szó nélkül a világrészek kincseiben pompázó uralkodó előtt a kiválasztott boldog előkelők. Messzi Szovjetoroszországban millió és millió embernek kellett éhenhalnia, mert kis vagyonkájukat, egyéni életüket nem akarták feláldozni az embertelen állam minden egyénit elnyelő, minden szépet kipusztító hatalmának. Kenderesen ezalatt kétszobás, konyhás, kamrás, különálló cselédházak épültek, az aratóbálakat a