Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

16 Annál nagyobb lelkesedéssel és örömmel indult meg az Önképzőkörök munkája a 6'7-es kiegyezés után. A díszes külsejű szép rajzzal és initiale-val kezdődő jegyzőkönyv első lapja megint felhívást közöl a „Tisztelt Pályatársakéhoz, kiket hangulatos írásban szólít fel Király Ferenc az új gyülekezésre: „A közöröm, mellyel édes hazánk örökeibe való visszahellyeztetését honszerte megünnepeltük, nemcsak arra iotett bennünket, hogy Magyarhon újra megkapta európai jelentőségét, s az egykori zérus helyett ereje — s hatalmának hatványozható mennyisége áll a népstatisztikai rovatában, — de figyelmeztetett egyszersmind azon roppant munka- s kötelezettségre, melyet szerencsés átalakulásunk minden magyartól megkíván. Ezentúl önmagunkéi vagyunk. Uj helyzetünkben azonban emberekre van mindenekfölött szükségünk, kik az európai műveltség színvonalára emelkedve, önmagunk kormányzását az igényekhez mérve, okadatolt helyességgel legyenek képesek eszközölni. Hogy ily férfiak vannak, tanúskodik a jelen. Hogy ily férfiak lesznek: a jövő titka. Hogy legyenek: annyikkal együtt — rajtunk áll!" Ilyen önérzetesen lelkes szavak után a felhívó kéri társait, hogy a hiányokat töltsék be, a hibákat javítsák meg és támasszák fel új életre a Kört, — „s legyen ezentúlra, jobban talán, mint eddig, oly helye ez felgymásiumunk ifjúságának, hol az előképzését tisztán nemzeti szempontból fogva föl — nemzetiségi önérzetre lévén mindenekelőtt szükségünk! — haladását a szellemiek tágas országában láthatólag elősegélje." A nemes eszme mellett sokan „buzogtak" és nagyszámú tag jelenlétében történt meg a „Tisztválasztó gyűlés" 1867 október 20-án, amikor is a „Kör fejévé Főtiszt. Halmy L. magyar irodalmi tanár úr ismertetett el". Alelnök lett Király Ferenc, főjegyző pedig Szabó Imre. A Kör munkásságáról azonban csak a polgári év végéig tudunk, mert a jegyzőkönyv folytatása a kilencedik ülést követő bejegyzést félbeszakítva „hivatalosan megsemmisítve lőn", bizonyos belső súrlódások és félreértések állandósága miatt. Legszorgalmasabban dolgozlak Király Ferenc alelnök, Szabó Imre, Maksa Endre, kiknek verseit az Érdemkönyv is megörökítette. A 6-ik gyűlésen két pályatételt tűztek ki, „egyiket kötetlen, a másikat kötött beszédben írt műre". „A prózára": „Legjobb pálya az, hol a vitorlákat az érzés dagasztja, a kormányt pedig az ész vezeti". Díja 2 darab arany. A költeményre: „Káros halmaik". Elégia. Beadási határidő június vége, díja 1 darab arany". Az eredményről nincs tudomásunk. A Kör működésében ekkor a látszat szerint zavarok támadtak, melyek csak akkor szűntek meg, mikor 1870-ben Magyar Gábor, később a gimnázium nagynevű igazgatója és rendfőnök vette át az Önképzőkör vezetését. A szoros értelemben vett önképzőköri munkásságba azonban nem nyerhetünk közvetlen bepillantást, mert a korra vonatkozó jegyzőkönyvek hiányzanak, mégis az 1870-ben keltezett Érdem-könyv bejegyzéseiből némi képet meríthetünk a tagok tevékenykedéséről. Legszorgalmasabb tagok közé tartozott ebben az évben (1870—71) Lőw Immanuel, kinek, mint nyolcadikos, jeles