Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1938

32 azóta, hogy a földreszállt Isten ajkáról elhangzottak a nyolc boldogság mennyország felé hívogató szavai. Aki ebből a sub specie aeternitalis, a szó magasztos értelmében vett boldogságból csak egyszer is ízlelt, csak egy kortynyit is, az nem követi majd a Mécs Lászlótól megénekelt városi kacsa példáját, amely a kövezeten csillogó tócsában tocsog és fröcsög : „A kacsa ült a sávon s mintha fürdene, úgy libegett a csőre, farka, mindene, úgy lubickolt a Semmiben ! Bogár-szeme mosolygott, rossz hangjában boldogság-zene ! Szegény szennyes rucácska! Mennyi ringató folyó zenél a földön, mennyi tiszta tó és mennyi tenger! Te meg polgár-hájasan itt ámítod magad, — még hozzá szárnyasan ! Szegény kacsák, szegény, szegény emberszívek ! Hogy szomjazzák a kéklő boldogság-vizet ! Hogy mímelik a fürge fürdést, mindenük illeg-billeg, szelik a délibáb-derűt, a fürdés vigalmát bűvész-mód élik át, Szerelem, hírnév: mind képzelt víz, délibáb! Valaki csavar egyet a Nap-csavaron s látják, hol úsztak: száraz halál-avaron ! Amig úszósdit játszanak tehetetlenül, Angyalszárnyuk csak hízik repületlenül. A tenger végtelen várással zeng, izen, hogy szálljanak és ússzanak a kék vízen". Távol vagyok attól, hogy a számodra kínálkozó kis örömöket lebecsüljem. Sőt, mint látni fogod, azt szeretném, ha ezek mint megannyi örömforrás, lényegesen hozzájárulnának „boldogságod" előmozdításához. De ezek a kis örömök csak nyugodt lelkiismeret esetén buzognak föl környezetedben és természetesen csöppnyi gejzir módjára el is szoktak apadni rövidesen. De azért ezek teszik elviselhetővé kötelességekkel bőven megterhelt életedet. Goethe, a legnagyobb és legmélyebbre ható költők egyike, mondja: ..Willst du immer weiter schweifen? Sieh, das Gute liegt so nah. Lerne nur das Glück ergreifen. Denn das Glück ist immer da". Hát ez az: észre kell venned, hogy miből fakaszthatsz boldogságforrást. „Ne nézz vágyaid távolába!" Vörösmarty intése is lényegében ezt mondja. A jó, amiből elégedettséget és boldogságot fakaszthatsz, egészen közel van hozzád, sőt benned van valósággal. Akárhányszor csak célkitűzésedtől függ boldogtalanságod, vagy boldogságod kérdése. Emlékszem egy végtelenül lehangoló és mégis egyben fölemelő helyzetre a háborúból. A „Szabács viadaláról" szóló ének diákkori emlékei zsongtak lelkemben, mikor a szétlőtt Sabácban egy kórterembe hívtak hirtelen. Magyarok voltak ott jórészt. Nagyon szo-