Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1938

12 talán azt jelenti, hogy majd többre becsülsz itt-ott egy

:egy kézzelfogható útszéli élvezetet a lelkiismereted nyugalmánál. Es minthogy az erkölcsi elveknek aránylag kevés becsületük van, aminthogy aránylag kevés gerinces képviselőjük is van a tettek mezején, sajnos félő, hogy az erkölcs örök útmutatóinál többre becsülöd azt az emberi észtől vagy csak a gyönge emberi akarattól meggyújtott gyönge mécsvilágot. mely nem egy ifjút vitt útvesztőbe, amiért a biztos vezető kéz helyett a maga okosnak vélt feje után akart menni. A következő fejezetek ezeknek a „boldogságforrásoknak" ki nem elégítő voltáról fognak szólni. Boldogít-e a gazdagság ? „Nem a gazdagok boldogok, a boldogok gazdagok". (Fr. Halm.) Mikor Solon, akit az ókor a hét bölcs közé sorolt, Kroisos udvarában tartózkodott, ez a dúsgazdag despota ennek az elismert bölcsnek az ajkáról egy magasztalást szeretett volna hallani. Herodotos történetíró egy novellaíróhoz méltó széles ecseteléssel meséli el, mint szégyenül meg ez a barbár uralkodó a művelt és világlátott görög államférfi bölcs megjegyzései hallatára. Az esetet — jórészt Geréb József fordításában — közlöm, természetesen alaposan megrövidítve. „Három vagy négy nappal azután, Kroisos parancsára a tisztviselők végigvezették Solont a kincses termeken és megmutattak neki minden kiváló és remek tárgyat. Kroisos pedig ezt a kérdést intézte hozzá: „Sokat emlegették előttem utazásaidat. Most kedvem támadt, hogy megkérdezzelek, vájjon kit találtál legboldogabbnak a földön ? De Solon nem hízelgett neki, hanem azt felelte, hogy ő az athéni Tellost véli a legboldogabbnak. mégpedig azért, mert elég jó módban volt, megérte, hogy derék unokái voltak és miután megszalasztotta a hazájára támadó ellenséget, a legszebb halállal múlt ki. Felette megbosszantotta ez Kroisost, aki most megint fölvetette a kérdést, hát Tellos után kit tart a legboldogabbnak. Biztosra vette, hogy most már őt fogja a legboldogabbnak mondani. Solon azonban másodsorban Kleobist és Bitont mondta boldognak. Mikor Kroisos ennek okát kérdezte, megmondta, hogy ezek ketten anyjukat, aki papnő volt, vontató állatok hiányában maguk vontatták el a templomig, azután ott szép halál jutott ki nekik. Anyjuk ugyanis kérte az istenségtől, hogy derék két fiát részesítse abban, ami a iegjobb. A fiúk ott a templomban szenderedtek el örökre. Az argosiak földijeiknek Delphiben szobrot emeltek, mint a legderekabb embereknek. Kroisos erre fölháborodva fakadt ki: „Athéni vendégem, hát a mi boldogságunkat annyira semmibe veszed, hogy még a második helyezésre se méltatsz!" „Kroisos, — felelte Solon — te nagyon gazdag vagy és sok népen uralkodol; de annak, ami felől kérdeztél, nem mondhatlak még most, mielőtt nem tudom, hogy jó véget érsz-e. Mert a nagyon gazdag nem boldogabb ám annál, akinek éppen csak meg van a mindennapi kenyere, ha a sors nem engedi meg, hogy min-