Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1938

109 egyre nagyobb biztonságérzet és gyakorlottság is párosult. Ma már büszkén vallhatjuk, hogy a megnagyobbodott Magyarország énekesrendjének abba az óriási táborába tartozunk, melynek egyetlen célkitűzése: a művészit és magyart éneklő ifjúság megteremtése. A 107 tagból álló vegyeskart I—VIII. oszl. tanulóinkból válogattuk össze. Próbákat hetenkint háromszor tartottunk (csütörtökön férfihangok : tenor—basszus, pénteken gyermekhangok : szoprán—alt, szombaton: összpróba). Rendkívül megnehezítette munkánkat, hogy az idén visszaállított 50 perces órák miatt a fiúk 1 órakor öt tanítási óra után fáradtan, éhesen, sokszor bizony kedvetlenül jöttek az egész embert kívánó énekórára. Ilyen körülmények között a hivatalosan kiszabott 35 perc alig elegendő a vasár- és ünnepnapi 8 órai szépen látogatott diákmiséink becsületes ellátására. Más alkalmakkor is énekeltünk a Fogadalmi-templomban : a szegedi piarista diákszövetség elhunyt elnökéért: Dr. Berecz Jánosért mondott gyászmisén (okt. 11.); Szent Imre herceg ünnepén, Szeged egész férfi-ifjúságának közös püspöki miséjén ; dec. 21-én, a Szt. István-év ünnepélyes befejezésekor mondott püspöki misén; márc. 1-én, a pápaválasztás sikeréért mondott hivatalos egyházmegyei Veni Sanctén; máj. 8-án a megboldogult Czimmermann Pálért mondott requiemen és végül máj. 20-án, a délutáni májusi litánián. Egyházi énekeinket a Harmónia Sacra énekeskönyvből vettük. Az őszi és tavaszi hónapok hétköznap-reggeli diákmiséin a férfikar vezetésével az egész diákság énekelt (a kis Szent vagy Uram 1 minden diáknak megvan). Intézeti ünnepélyeink műsorának változatossá tételében az énekkarnak jelentős szerep jutott. Először szept. 8-án, a tanévmegnyitó ünnepélyen állottunk közönségünk előtt. Okt. 6-án katonanótákat énekeltünk Kodály Z.: Háry János c. dalműből. Mindenszentekkor elhunyt tanárainknak, Halottak napján pedig Dugonics András emlékének áldoztunk gyászénekekkel. A nov. 20-i Kalazancius-ünnepélyen Kozáky István szerzeményeit: Communio a Kalazancius-miséből, 0 castum lilium, 0 Pater parvulorum és Nyitra-megyei népdalokat (Kodály-gyűjtés) adtunk elő. A márc 15-i szabadság ünnepen Ádám Jenő népdal-feldolgozásaiból (Elindultam szép hazámból . . . Somogy-Balatoni nóták) énekeltünk és Kodály: Magyarokhoz c. kánonját szólaltattuk meg. A jún. 4-i évzáró ünnepélyen Bárdos-művek szerepeltek műsorunkon Iskolán kívül is többször álltunk dobogón. így a Dugonicstársaság okt. 23-iki Kölcsey Ferenc emlékének szentelt ünnepi ülésén ; a Katolikus-kör második adventi kultúrdélutánján (dec. 4.), a Szt. Ferenc III, rend febr. 2-i műsoros tea-délutánján, ahol népdalkánonokat és Szögi Endre feldolgozásában szegedi népdalokat adtunk elő. Egész évi szorgalmas munkánk betetőzése és koronája a Tiszaszálló nagytermében ápr. 22-én rendezett Bárdos hangverseny volt. Első önnálló hangversenyünket annak a Bárdos Lajosnak tiszteletére rendeztük, aki megindítója, lánglelkű terjesztője s ma talán — diákénekkarok számára föltétlen — legnagyobb művésze a megújhodott magyar kóruskultúrának. Az ő mindig szívesen hallgatott és énekelt műveiből kötöttünk (a helyi sajtó értékelése szerint szép) csokrot,