Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

56 Befejezésül a piarista nevelés különleges értékéről és lényegéről mondok néhány szót. A szerzetestanár egész életét a gyermek nevelésének szenteli, lemondva az élet minden köznapi értelemben vett öröméről. Neki csak egy öröme van, a reábízott gyermek haladása, a veszendő megmentése Krisztus szeretetével. Minden energiáját ennek a nemes munkának adja, nem bántja az egyéni élet gondja, nem zökkenti ki a családi élet öröme, vagy fájdalma. Egész emberként él hivatásának, ami minden más oktató és nevelő fölé emeli munkája értékét. Ismerik a mi piarista atyáink és szemlélik az életet, annak magasabb szellemi megnyilvánulásaiban részt is vesznek, ami az életszerű nevelés szempontjából szükséges is, szorgalmas méhek módjára gyűjtik lelkűknek gazdag kincseit, hogy magukhoz édesítsék ennek a sokat szenvedett hazának sokszor keserű és fekete kenyéren felnövő fiait. Gondoljunk csak a két felvetett mozzanatra: milyen megnyugvással küldheti a legaggódóbb anya, is a kicsi gimnázistát abba az iskolába, ahol ilyen szeretet várja. És milyen felemelő tudat a haza minden polgárának, a hű kereszténynek és a többinek is, ha a haza jövő reménye a szeretet valóságos apostolainak kezében van, akik a gyermekek között osztályozást csak lelki értékek és a tudás szerint tesznek, és a szeretet krisztusi törvényét nemcsak tanítják, de tetteikkel példát is adnak a közlésére. Kedves Fiatal Barátaim 1 Hogy megálltuk a helyünket ebben a zivataros harminc évben, ami elmúlt felettünk, ennek az iskolának köszönhetjük; hogy családot alapíthattunk, benneteket sok áldozat és szenvedés között felnevelhettünk, az erő forrása itt fakadt. Amikor kiléptek ennek a szent helynek a kapuján, ne szakadjatok el innen, és ha fáradtak lesztek, jertek el ide új erőt meríteni, ahogy ime, mi is eljöttünk, és eljövünk, míg a sír be nem zárul felettünk. Búcsúszavam hozzátok az, hogy tiszteljétek és szeressétek a piarista atyák felszentelt egyszerű köntösét, hűen és mindhalálig, mert az alatt a legnagyobb dísz és ékesség rejtőzik: egy krisztusi szeretettel csak értetek lángoló szív. Kövessétek oktatásaikat, és áldásuk, amit ma búcsúként reátok adnak, legyen erőtök az élet minden viharában, és én tudom, hogy akkor hűek lesztek Istenhez, hazához és megértők embertársaitok szenvedései iránt, becsületesek és kitartók kötelességeitek teljesítésében. Amiket szerény képességeimhez mérten elmondottam, az mind a köszönet, mélységes hála és nagyrabecsülés szava akart lenni. A búcsú percében újra csak azt érzem, hogy vannak pillanatok, amikor a legszebb szó is koldússzegény. Szeretett Piarista Atyáink, az Isten áldja meg Önöket!