Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

62 szellemé, amelynek leghivatottabb letéteményese és legbuzgóbb sáfárja — mi tudjuk legjobban, mi állíthatjuk legigazabban — a magyar kegyesrendi papság. S mikor most Dugonics András emlékét ünnepeljük, amikor mi, öreg piarista diákok baráti találkozón gyültünk most egybe, az író emlékét s a magunk baráti érzéseit a legigazabban azzal fejezhetjük ki, ha irodalmunk, műveltségünk, vallásosságunk nagy tanítómestereit, a Piarista rend áldozatkész papjait és tanárait őszintén és mélyről fakadó lelkesedéssel ünnepeljük. Mély meghatottsággal veszem kezembe ezt a serleget, melynek avatása megtisztelő és kitüntető bizalom folytán szerény személyemre hárul és jól tudom: mindannyiunk legmélyebb érzéseit fejezem ki, amikor hittel, önérzettel és lelkesedéssel azt mondom : Szeretett tanítóink rendje s az a szellem, amelynek ez a rend őrzője és nevelője, Magyarország javára növekedjék és éljen sokáig 1