Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

33 neolatin Írójának, Barclay Jánosnak (1582—1621) Argenis c. politikai regénye és Fénelon Telemach-ja.') Az irodalmi köztudat kezdettől fogva Barclay regényével hozza kapcsolatba az Etelká-1. Pálóczi Horváth Ádám röviden a regény megjelenése után így ír róla Kazinczynak : Ugy tetszik, Virgiliusnak is könnyebben ment a negyedik könyv, mint a többi és egyszersmind meg is mutatta benne, hogy ha Cothurnatus Maro is ö és mint egy minden enyelgéstől idegennek láttatik, de tsak ugyan ismerte a Szent Szerelmet és nem Barclajustól tanult karazerozni, mint Dugonits

2) De maga Dugonics is útbaigazilást ad forrásaira vonatkozólag Följegyzései-ben és bevallja, hogy Argenis módja szerint írta meg regényét: Etelka, sive Arpadi, ducis Hungarorum incomparabilis íilia per modum Argenidis, Virgilii, Homeriqua epopejae, ritu fabularum Romaniensium feliciter deducta. Primum hoc est in patria nostra originale et vere nacionale románMagna cura et sollicitudine elaboratum est opus, et patriae gralissimum " !l (Etelka, vagv Árpádnak, a magyarok vezérének hasonlíthatatlan remek leánya, Argenis, Vergilius, Homeros eposzi műveinek módjával a római mesék szokása szerint szerencsésen készítve. Hazánkban ez az első eredeti és igazán nemzeti regény. Nagy gonddal és fáradsággal dolgoztatott ki e mű és a hazában igen kedvező fogadtatásia talált) Dugonics forrása tehát saját bevallása szerint Vergilius, Homeros és az Argenis volt. Hogy Vergiliust és Homerost mennyiben használta fel, arra nézve Bartal Antal ad felvilágosítást.

4) Sokkal fontosabb ennél az Argenis hatása. Pálóczi Horváth Ádámon kívül e század elején Prónai Antal lelt figyelmessé az Etelka és az Argenis szellemtörténeti kapcsolatára,

6) de szerinte az Argenis nem a regénynek volt forrása, hanem Dugonics csak politikai vonatkozásaiban utánozta az idegen munkát. Azonban feltehető, hogy Dugonics a regényírás gondolatát is Barclaytól vette, és a hires könyvnek, melyben sok gyönyörűséget talált, „legalább is nagy része van abban, hogy a kor új igényeit megérezte s szakított a verses formával."

1') Berthóty Ilona Dugonics és Barclay c. doktori értekezésében') szintén nemcsak a politikai célzásokban, hanem a munka szerkezetében és egyes alakokban igyekszik kimutatni Argenisnek részint utánzását, részint átdolgozását. De az értekezés nem állítja világosan szemünk elé, hogy Dugonics fordított-e v. csak átdolgozta, avagy olvasás útján vett át az idegen műből. Véleményünk szerint a politikai tendencián kivül a regény felépítésében is vett Dugonics az Argenís-ből. Mi is hát ez a híres regény, mely egyik legkedvesebb olvasmánya volt a fiatal piarista professzornak? Szerzője Barclay János angol származású író. Franciaországban, Angliában és élete végén A Telemach már 1755-ben, majd 1758-ban megjelent magyarul Haller László fordításában; az Argenis csak 1792-ben. Eredetetije latin nyelvű. 2) Váczy János : Kazinczy levelezése. I. k. 292. I. 3) Följegyzései: 103. 1. *) Bartal Antal: Találkozások a klasszikus és modern költészetben. E. Ph. K. 1894 (18). 625. 721. 822. 1. 5) Prónai: i. m. 114-115. 1. 6) Baráti Dezső: Dugonics András és a barokk regény. Szeged, 1934. 27. 1. 7) Berthóty Ilona: Dugonics és Barclay. Budapest, 1909. 2