Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

10 Úgy lépj a templomba, mintha a Golgotára mennél, a fölfeszített Krisztus keresztje lábához, mert valóban a szentmisében a kereszt­halál áldozatát ismétli meg az Úr ... A szentmise a keresztáldozat megismétlése, gyümölcsei tehát éppoly bőségesek, éppoly fölségesek és nagyok, mint a keresztáldozatéi . . . Hogy mennyit kapsz belőle azon fordul, hogy te mennyit merítesz belőle, tehát tőled, a te lelked készségétől függ. (Sík— Schütz : Imádságos könyv 110 1.) Gr. Apponyi Albert legkövetkezetesebben a mindennapi misehallgatás „sportját" űzte. Milyen szép ez a példa ! A diák iskolábamenet betérhet, ha nem is épen naponta, a templomba egy szentmise meghallgatására, vagy — ami még szebb — egy-egy ministrálásra. Az ilyen istenszol­gálat épannyira segítségére lehet a kísértések legyőzésében, mint a Schillertől megénekelt jámbor Fridolinnak az életveszedelemmel szemben használt az az órai ájtatoskodása. (Der Gang nach dem Eisenhammer c. ballada.) Ne szégyenítsen meg bennünket, magya­rokat ebben e szent évünkben a jégvilág és forró égöv katolikusainak hősies viselkedése, melyet egy-egy misehallgatási lehetőség biztosí­tásában és kihasználásában az ellanyhult európai katolikusok okulására és talán megszégyenítésére is tanúsítanak. Az alaszkai „jégmisziónáriusok" levelei épúgy beszélnek 60—70 kmnyi utazá­sokról, mint a kongoi hithirdetők híradásai. Akinek egy európai nagyság viselkedése többet mond a vadaknak mondott négerekénél, jegyezze föl Alessandro Manzoninak, a »Jegyesek" c. világhírű regény szerzőjének azt a megállapítását, hogy egy pénzösszegért a legrosszabb időben is elmennének az emberek, akár a hetedik határba is, vasárnap délelőtt, a misehallgatást azonban minden csekélységért hajlandók elmulasztani. „Maledictus, qui facit opus Dei negligenter." (S. Benedictus.) Térjünk be egy-egy szentséglátogatásra a templomba I Iskolás­fiúk előadásramenet egész kényelmesen elintézhetik ezt. Legyen ez épolyan kedves ifjúságunknak, mint a nagyszülőkhöz, vagy más közeli rokonokhoz való benézés. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhítlek titeket." Ezt a hívó szózatot még a leckegondok közepette se szabad hallat­lanra venni, különösen akkor nem, ha templom mellett visz el útja az iskolába. A családapa munkahelyére menet szintén könnyű­szerrel megteheti, amint meg is teszi nem egy. A reggeli imádság egy egy szentséglátogatással vagy lelkiáldozással mélyül ki és bizonyára hathatós kegyelmekkel jár. Ne feledjük a protestáns Lavaternek azt a szemrehányását, hogyha ő katolikus volna, aki hisz Krisztus Urunk jelenlétében, hát elkopna a térde a szentség­imádástól I Ne menjen el közömbösen a szentségi Jézus mellett a katolikus család, se egyenkint, se összességében. Az Oltáriszentség az igazi „vinculum caritatis." Legyen ez a „panis vivus et vitális." a szeretet köteléke a család tagjai között. Az „élő kenyér" éltesse egy felsőbbrendű életsíkon, a krisztusi élet emelkedett síkján, a családot in capite et membris, hogy az Istentől rendelt hivatásról meg ne feledkezzék 1 Ezzel elmélkedésünknek harmadik pontjához is elértünk: a szentáldozáshoz és a szentáldozási kegyelemmel való együttműkö­déshez. Legyen ezután buzgóbb a család az angyali kenyér vételében 1

Next

/
Thumbnails
Contents