Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

34 a legelőkelőbb körök bálványozták a fiatal művészt. Majd Anglia következett, ahol 1824-ben IV. György király előtt szerepelt a legnagyobb tetszéssel. Még ezen év vége felé rövid párisi tartózkodása után beutazta Franciaország nagy városait s diadallal tért vissza a francia fővárosba. Édesapja halála után (1827), mikor mindenfelé ismerték már,,a fiatal művész felkereste Európa majdnem minden nagy városát. És amerre elvonult e „hírhedett zenésze a világnak" — útja valóságos diadalmenet volt. Ragyogó művészete előtt megnyíltak a legelső szalonok ajtai. „Napoleonra emlékeztető érdekes arca — mint egyik lap leírásában olvassuk

1) — ábrándos kék szemei s szikrázó szelleme megnyitották mindenki szivét, ajkait" s fejedelmek, hercegek, grófok állottak sorfalat, ahol megjelent. Csak még hazája, szülőföldje kapuin nem kopogtatott. ... De egy váratlanul szomorú esemény feléje fordította a huszonhétéves művész figyelmét. Mikor Velencében az 1838-i pesti árvízről olvasott, hirtelen ráeszmélt magyarságára, a hazai földhöz, röghöz tartozásának érzetére s nemes szivétől indíttatva elhatározta, hogy hazajön és segíteni fog a károsultakon.") Elhatározása nagy elfoglaltsága és programmjának előre megállapított sorrendben végrehajtása miatt csak a következő év telén vált tetté, amikor tizenhét évi távollét után végre hazalátogatott (1839). Ezt megelőzőleg levelet írt Festetics Leó grófnak, a pesti Zeneegyesület elnökének, kivel közölte, hogy december 18 és 22 között Pesten lesz. Leírhatatlanul nagy volt az a feszültség, mely jövetelének hírére keletkezett. Bécsből jövet december 18-án érkezett meg Liszt Pozsonyba, ahol éppen a diéta ülésezett. A Duna hídján százával állt a sokaság; anyák gyermekeiket ölükbe kapták és ujjal mutattak hazájuk dicső szülöttjére. A fiatal Liszt könnyekig meghatva fogadta honfitársai örömmegnyilvánulásait, hisz Pozsonyhoz fűződtek a kicsiny sas első szárnypróbálgatásai, hova most mint nagy sas tért vissza, „ki a nap felé repül. . . ." Két hangversenyt adott ez alkalommal Liszt Ferenc. Az elsőt december 20-án. A korabeli tudósítások a lelkesedés örömhangján számolnak be mindkét játékáról. A Buda Pesti Rajzolatok c. hirlap 1839 december 31-i számában írja, : „Közönség meglepő számban gyűlt össze ; versek ^zórattak a halhatatlan zongorahősnek." Ez volt az első röpcédula, egy magyarnyelvű nyomtatott szonett, mellyel Lisztet hazájában köszöntötték. A névtelen szerző versének elején keserűen panaszkodik, hogy mennyire süllyedt a kor, a nemzedék elfajult, az erényt, művészetet senki sem ápolta, jég lett a szív, mindenki csak önérdeket tekintett — a lélek egészen elvadult. De nem ment végromlásba, pusztulásba, mert mint a két utolsó szak mondja: Megszánta Isten végre a világot, Mely nem talált valódi boldogságot, S keresve azt, balútra tévedett; >) Tarka Világ 1869. 360. 1. 2) Liszt Ferenc levele Lambert Massard-hoz Párisba Velencéből 1838 májusából. L. Csekey-Diósi i. m. 15 és k. I.