Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

31 „La renoncule, un jour, dans un bouquet Avec l'oeillet se trouva réunie. Elle eut le lendemain le parfüm de l'oeillet. On ne peut que gagner en bonne compagnie." Sajnos, csak a ritkábbik esetben társul az ifjú egy idealisztikus felfogásúval, mint az a kis folyondár a szegfűvel, amelynek aztán az illatát át is vette. Az esetek többségében az ellenkezője történik: a kevésbbé óvatos vagy kíváncsi fiú egy nagyhangúnak a társaságát keresi „akitől tanulni lehet az életre" (rendesen így fogalmazzák meg ezt a tömeghatás-keresést) és az az eset következik be, amely a gyümölcs-kosárban, mikor egyetlenegy romlott gyümölcstől elromlik az egész kosár tartalma. A társaságra vonatkozólag akár minden reggel tedd föl magadban : „Nur heute, heute nur lass dich nicht fangen, so bist du hundertmal entgangen." Olvasmányaid, színházi és mozibeli szórakozásaid dolgában is a legnagyobb mértékben kényes és disztingvált légy és az is maradj mindig 1 Száz szónak is egy a vége: ideálizmusodnak csak egy biztos alapja van : a vallás-erkölcsi értelemben vett tisztaság. Erről az alapról le ne térj 1 Alexandriai Szent Kelemen szerint „csak a tiszta élet tesz bennünket alkalmasakká Isten megismerésére." Hasonló idézetet találni Szt. Ágostonnál is. (v. ö. Vargha László: Hit kétely és hitbizonyosság c. cikkével, mely a Magyar Kultúra 1933. 8. számában jelent meg.) „De — vethetnéd ellene — nem akarok én a krisztusi hitből lealkudni egy jótányit sem. Én csak úgy akarnék élni, mint akárhány társam, aki meg-megadja a testiségnek is azt, amit kíván, de megnyugtatja a lelkiismeretét is. Szóval a „suum cuique" álláspontján van. Erre az ellenvetésedre a leghatározottabban Krisztus Urunk szavait kell fölhoznom, azokat, amelyekben kijelenti, hogy nem lehet két úrnak szolgálnod, vagy Szt. Pálét arról, hogy a bűn új meg új keresztrefeszítése Krisztus Urunknak. „Aki nincs velem, ellenem van." „Akik Krisztuséi, azok testüket megfeszítették a vétkekkel és kívánságokkal együtt" — mondja Szt. Pál. Ez a küzdelmünk egy állandó keresztes hadjárat, amelynek döntő győzelmét akkor vívjuk ki, amikor a lélek uralmát a test fölött az egész vonalon biztosítottuk. A jó mellett való kitartás egyik lényeges eszköze az a megfontolás (melyet kísértések idejére állandóan készenlétben is kell tartanod), hogy minden érzéki gyönyör voltaképen múló, nagyon is rövid életű. Egy indián törzsfőről azt olvastam, hogy katolikus hitét főképen egy metodista lelkész részéről fenyegette veszély. Minthogy a törzsfő áttérése esetén magával vitte volna az egész rézbőrű hadat, ez nagy pénzösszeget igért neki, hogy térjen át az ő hitére. A természet egyszerű gyermeke azonban az egyre emelkedő számok hallatára sem tántorodott meg, hanem egyre tagadólag rázta a fejét. Végre kifakadt a lélek-vásárló: „Mennyit akarsz hát?" Ez csak ennyit felelt: „Adj annyit, amennyit a lelkem ér 1" Hát a fején találta a szöget: annyit, amennyit a lélek, a te lelked ér, nem kapsz a kísértőtől. Még annyit sem, amennyit a lelkiismereted nyugalma ér. „Non facio animam meam pretiosiorem quam me." (Szt. Pál.) „Das Leben ist der Güter höchstes nicht, der Übel aber grösstes ist die Schuld" — véli Schiller. Ott és akkor, amikor lélekre megy a dolog,