Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

id nek a lapjaira tartozik és szomorú érv az áteredő bűn folytán bekövetkezett emberi akarat-gyöngeség mellett. Bizony, e világ és a sötétség fiai a maguk nemében rendesen ügyesebbek a világosság fiainál és nem hiába int az Úr arra, hogy higgyünk a világosságban, hogy a világosság fiai legyünk. Itt megint utalok arra a rokon szentírási passusra, amely óva int attól, hogy szemünket valahogyan hibássá válni engedjük. Ne gondold, hogy a szem, a látás nem romlik. Hányszor fordul elő, hogy egy-egy ficsúr ostoba hiúságból monoklit visel és egyszer csak azon veszi magát észre, hogy a szemtengellyel baj van. Ne engedd, hogy másvalaki rád erőltessen egy szemüveget, hogy azon keresztül nézd a dolgokat. Minden nagyhangú jelszó, minden tömeghangulat, sőt minden divatos áramlat, vagy osztály-gőg is ilyen idegen pápaszem, mely ellen egy egészséges ifjúi ellenzékieskedéssel tiltakoznod kell. Vívd ki tehát az egész vonalon következetes függetlenségi harccal a szabadságodat. Az irodalom ál-nagyságainak bálványozásától az érzéki gyönyör mondvacsinált túlbecsüléséig. Az előbbitől talán egyelőre kevésbbé kell félteni a fiatalságot, de azért ezen a téren is törekedjél lassan önállóságra. Ha egy nagynevű angol tudományos társaság elnöke, Alfred Ewing még a tudomány igazságairól is megállapítja azt, hogy nemzedékről nemzedékre revízió alá kell venni, vájjon nem áll-e ez fokozott mértékben a korszellemre és annak különböző címek és címkék alatt megnyilvánuló jelenségeire is? Madách mondja, hogy a vér, mihelyt nem él, nemcsak hogy nem éltet, hanem éppenséggel a rothadás terjesztője. Bizony nem az élet, a több-élet, az örök életre beállított élet hirdetője és továbbítója az az eszme, amelyik idejét múlta akár a szellemi, akár az anyagi élet terén. Őrizd meg szemed és elméd józan éleslátását. Ne engedd, hogy torzítson, hogy a nagyítás vagy a kicsinyítés, lekicsinylés, vagy látatlanra vevés hibájába essél. Ez tudományos igazsággal szemben is nagy baj, hiszen az igazság-keresést Prohászka a lélek egyik szeráf-szárnyának mondja, de végzetes és örök életre kiható baj, ha a hit igazságaival szemben engeded meg magadnak, hiszen ezekből a Szentírás szerint egy jottányit se szabad engednünk. Ezekről mondja az Úr, hogy jobb félszemmel bemenni a mennyek országába, mintsem látóan elkárhoznunk. De ne engedd meg azt sem, hogy germán Baldur isten módjára, félszemed megvakuljon, míg a másikkal a legmélyebb kút mélyén kutakodol. Pedig ez az egyoldalú látás nem egyszer elfordul, különösen az erkölcsi életet sürgető vallási igazságokkal szemben. Az ilyenekről mondja Franz Werfel osztrák író („Élhetünk-e istenhit nélkül?" c. művében, magyarra is le van fordítva), hogyha szemem elé tartom a kezemet, akár azt is állíthatom, hogy a Montblancot se látom, pedig az ugyancsak magasra tornyosul föl Svájc déli határa mellett. Egyelőre, míg tanulás a kötelességed, valami nagy szellemi önállóság kifejtéséről nem lehet nálad szó. Középiskolás korodra a „iurare in verba magistri" régi igazsága alkalmazható, akár Vörösmarty megfogalmazásában („Jótanács" a címe): Légy buzgó, de szerény, bírónak még te kicsiny vagy; Élj, küzdj és munkálj s várd el ítéletedet. Az, akit ezzel leintett, híres költő volt, mint bizonyára tudod. Diáknak is lehet természetesen tankönyveitől és tanáraitól eltérő nézete, 2*