Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

16 szentség őrzésére épített homokkőből, tehát éppen nem elsőrendű anyagból. Ezen a szépséghibán aztán úgy segítettek, hogy ügyesen leplezve, vékony, de erős vasrudakkal támasztották meg a kicsipkézett követ. Nem tudtam, mit csodáljak meg rajta inkább: ezt a gyöngeséget alátámasztó erősítést-e, vagy pedig azt a gyönyörű gondolatot, hogy Adam Krafft a saját és a két segédje embernagyságnyi térdelő alakjának a vállára helyezte ezt a műremeket, amely a Szentséget hordozta, tehát a Christophoros szerepére lett a szónak művészi és felépítési jelentésében alkalmassá. Lám, testiségünket így kell lebírnunk, a lelkiség és életszentség hordozójává meg kell nemesítenünk. Akkor a tőle telhető legszebb formában fölfelé tud emelkedni, akár ez a homokkőből remekbe faragott szentségház. Akkor himnuszt zeng a Magasságbelinek, mint Veit angyalian szép Madonnája a közelben : „Quantum potes, tantum aude 1". Egy kőbe vésett „Sursum corda!", ez a sacramentarium — a térdepülő mesterektől a mennyezeten hódolatosan, pásztorbot-formán lekonyuló tetejéig. Emelkedjék a Te testiséged is az anyag, a por, a rög, a hétköznapiság fölé és énekelje megnevelve a „magnalia Dei"-t, az Úristen dicsőségét, aki erre utat-módot nyújtott szentségeivel és példát mutatott szentjeiben. 3. Modern keresztes vitéz. „Sohasem tettem úgy, mint Pilátus, aki nem akarta hallani az igazságot. Mindig úgy szóltam a jó Istenhez: Ó Istenem, meg akarlak hallgatni. Esedezem, felelj nekem, mikor alázattal kérdezlek: Mi az igazság? Tedd Istenem, hogy úgy lássam a dolgokat, amint vannak, hogy semmi el ne vakítson." (Liszt Ferenc.) A Szent Imre sírjához elzarándokolt nagybűnös, aki a Szentatyától kapott levelébe írt bűneinek nagy lajstromát is elvitte Székesfehérvárra, amint előírt ájtatosságát elvégezte, egyszerre csak arra eszmélt, hogy lehullt tagjairól a bilincs is, melyet bűn-terhe jeléül addig hordania kellett. Talán nem kell sokat magyaráznom, hogy az esetből a fejlettebb diák-emberre alkalmazható tanulságokat levonhassam és levonassam. Az első mozzanat: egy utalás az áteredő bűnre és annak következményeire, amelyek, mint valami többé-kevésbbé olvasható írás, betűi, egyéniségünkre a vérség és az alkat alakjában vannak írva. Általános emberi természetünkből kilépnünk természetesen nem lehet. „Homo sum". Ember és csak ember vagyok. Lélek és test együttese. Az egyik fölfelé, ideális régiókba törekszik, szinte szárnyal, a másik, a testi fél pedig lefelé, az anyaghoz húz le. „Goethe találóan adja Faust ajkára a következő szavakat: „Zwei Seelen wohnen, ach in meiner Brust, Die eine will sich von der andern trennen ; Die eine hält in derber Liebeslust Sich an die Welt mit klammerden Organen, Die andre hebt gewaltsam sich vom Dust Zu den Gefilden hoher Ahnen."