Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

107a Ennek a megemlékezésnek elevenebbé tételére álljon itt az a beszéd, amelyet a szegedi városi thj. cserkészintézőbizottság elnöke, csapatunk alapító szervezőbizottságának tagja, Kanizsay Karg György ny. ezredes mondott el ünnepélyünkön. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves fiatal cserkész barátaim ! Nincs szebb, magasztosabb az Isten képmására és hasonlatosságára alkotott ember fönségéhez méltó beállítottsága az életnek annál, mintha azt a teremtmény a létrejölt a világrendben Teremtőjének nagyobb dicsőségére valamely eszményi elgondolás, eszményi cél szolgálatába állítja. Ahhoz azonban, hogy akár az egyes ember, akár az egyesek összefogása által létrejött intézmény ennek a megállapításnak felfogásunk szerinti helyes értelmezéséhez eljusson, tisztában kell lenni azzal, hogy Teremtő alatt kizárólagosan a kereszténység által teremtőnek vallott egy igaz Isten ; míg ideális elgondolás, ideális célkitűzés alatt csakis az olyan értendő, amely megalkuvás nélkül keresztény valláserkölcsi alapra, keresztény valláserkölcsi felfogásra támaszkodik. Örömmel és cserkészbüszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a kegyesrendiek vezetése alatt álló Dugonics András gimnázium 82. sz. Zrinyi cserkészcsapatának életét immár másfél évtized óta ilyen elgondolás irányítja ; a csapat Istenbe vetett hitlel, szent meggyőződéssel ápolja, rögzíti az ifjúság lelkébe a nagy nemzeti újjászületésre irányuló törekvés szükségességénék, s az újjászületés nyomán bekövetkezendő dicsőséges magyar feltámadásnak a gondolatát. Tizenöt év, amely még a hétköznapi ember életében is figyelemreméltó időtartam, jelentőségének elbírálásakor igazi értékre különösen akkor emelkedik, ha az ilyen lélek- és nemzetmentő munkateljesítmény közben telik el. Mi, akik a 82-es Zrinyi cserkészcsapat bölcsőjét ringattuk, talán a leghivatottabbak vagyunk annak megállapítására, hogy a csapat jól végzett munka után a mai napon jogos büszkeséggel, megelégedetten tekinthet vissza múltjára. Lankadatlan ügybuzgósággal, szeretettel, hozzáértéssel nevelt másfél évtizeden át szépért, jóért lelkesedni tudó cserkésznemzedéket : ifjúságot vértezett fel az erkölcs és jellem acélvértjével az élet harcára, lett felkészültté a tudás fegyverével nagy feladatok megoldáséra ; igy kiértékelte belőle annak a magyarabb magyarnak, emberebb embernek a típusát, amelyről cserkészetünk büszkesége Sík Sándor mint cserkészideálról imigyen szól : „Minden magyar Isten embere legyen, mert az Istenember egész embere a földnek is. És minden magyar honvéd legyen : a magyar értékek, a magyar célok katonája." Szóvirágok halmozása helyett cserkész-rövidséggel ennyit larlottam szükségesnek a 82-es Zrinyi cserkészcsapat tizenötéves múltjáról jubileuma alkalmával elmondani. Tisztelegve állok meg e mult előtt, s mint Szeged város törvényhatósági jellegű Cserkész-Intézőbizottságának az elnöke őszinte nagyrabecsüléssel, bajtársi szeretettel s hálás köszönettel hajtom meg a 82-es Zrinyi cserkészcsapat minden egyes tagja előtt a jó munkának kijáró elismerés cserkészliliomos zászlaját. Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Szövényi—

Marschner: Hurrá cserkészfiúk vagyunk. Induló. Előadta a csapat énekkara. 2. Árokszállásy Zoltán es. f.: Prológus a csapat 15 éves jubileumára. Szavalta: IIa—Horváth Imre jelölt. 3. Ünnepi beszéd: Mondta Kanizsay—

Karg György ny. ezredes, a csapat alapító szervezőbizottságának tagja. 4. Vidám tábori emlékek. A kísérőszöveget összeállította Árokszállásy Zoltán es. t. Előadták: Hoffmann Ferenc Szentgáli Gyula jelöltek és az énekkar, 5. Erczbrucker Aladár (a csapat volt parancsnoka): Erdő mellett nem jó lakni, avagy a Bakony haramiája. Cserkészvígjáték. 6. Tiroli tánc. 7. Cserkész lett a Makk Muki. Énekelte: Lajos István jelölt. 8. Harangi László: A két arabus. Cserkészvigjáték. Sokaknak kellene köszönetünket ünnepélyünkkel kapcsolatban kifejeznünk, de csak azokat említem, akik nem tagjai csapatunknak, Dómján Barnabás oki. középiskolai tanár és Vargha Kálmán tanárjelölt urakat, akik önzetlen, buzgó segítségükkel járultak hozzá ünne-