Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934
62' emberek, nem egyszer teszik. ídézd vissza emlékezetedbe az »Elireí der Arbeit!« című verset Freiligrath tollából: »Jedem Ehre, jedem Preis 1 Ehre jeder Hand voll Schwielen, Ehre jedem Tropfen Schweiss, der in Hütten fällt und Mühlen!« Rokon gondolatokat tartalmaz az »Un songe« c. vers (szerzője Sully-Prudhomme). Ebben a városi embernek álmában kijelentik a dolgozók, hogy lássa el magát saját erejéből. Mikor nehéz álmából fölébred, megkönnyebbül az élet ié'rverése, a munka láttára: „Je connus mon bonheur et qu'au monde oú nous sommes, Nul ne peut se vanter de se passer des hommes, Et depuis ce jour-lá-je les ai tous aimés" fejezi be a lidércnyomástól fölszabadult ember a tanulságos monológot. Szt. Jánosnak, a szeretet apostolának szavaival fejezem be ezt a par excellence szociális vonatkozású levelemet, még pedig úgy, amint az ünnepi zsolozsma írja: »Késő öreg korában, amikor már prédikálni nem tudott, csak azt hangoztatta híveinek: »Fiacskáim, szeressétek egymást. S mikor hívei kezdték unni s számonKérték: »Miért mindig ezt az egyet hajtogatod nekünk?« — ő azt felelte: »Mert így hallottam az Úrtól és mert, ha egymagában van is, elég.« (1. Schütz A.: Szentek élete, IV. k.) < Onfékezés. „Az ember szabadnak születik, életének célja, hogy szabaddá tegye magát. Az igazi szabadság: úrrá lenni önmagunk fölött." (Herczeg Ferenc) Franklin az önfegyelmezési lényegében az igazságossággal való vonatkozásában nézi. »Kerüld el a túlzást; gátold meg, hogy olyan mélyen érezzed az elszenvedett igazságtalanságot, mint amilyen mélyen azt a te ítéleted szerint — érezned kellene.« A megállapodott férfi, kinek a jelleme már kikristályosodott, ezt a szűk területet jelölhette ki önfékezése gyakorlására. Az ifjúnak sokkal nagyobb gyakorlóteret kell hagyni, hogy az ifjúkori ösztönvilág és egyéb túlzások kháoszából ki tudja alakítani az etikai kosmost. Prohászka szavaival kezdem: »Önmagunk neveléséről és tehetségeink tulajdonképpeni fejlesztéséről csak ott lehet szó, ahol a gyermek, a fiú, az ifjú önmaga kezdi a feladatot látni p belátni; ahol önmaga fogja s kezeli magát, szóval ahol a nevelésben! önmaga szerepel, mint első, öntudatos s készséges tényező.« »A nevelés csak ott kezdődik, ahol a növendék maga kezdi belátni, hogy neki munka, iparkodás, önmeggyőzés, s szoktatás által jobb emberré kell válnia; ott folytatódik, ahol a növendék önmagát, életerejét s tehetségeit megszereti s azok fejlesztésében Isten akaratát látja, s ott már van is eredménye, ahol az ifjú az élet tartalmát megízleli.« (Prohászka: A szellem tűztengerében.) (V. ö. Útravaló I. 52. 1.) A carrarai márványbánya tömbjei között »santo«-t, szentet kereső Michelangelo közismert esetére csak utalok itt. Kevésbbé ismertek Rückerí szavai:
