Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

Szent Pompilius élete. (A piaristák julius 15-i zsolozsmájából). Szent Miklósról elnevezett Pirrotti Mária Pompilius a beneventi érsekség kis városkájában, Montecalvóban született.

1) Apja, anyja tekintélyes családokból származó tiszteletreméltó, jámbor emberek voltak, akiknek szülői gondossága a szentség csiráit már a gyermek-Pompiliusban hintette el, A romlatlan, tiszta erkölcsű, zsendülő élet, már kis korában unta a gyermekes bohóságokat, és nem volt kedvesebb foglalkozása, mint tanítgatni társait Krisztus parancsaira és megvendégelve a ház munkásait, őket Isten igéjével is táplálni. Valósággal menekülve hagyta el a szülői ház puha, meleg fészkét és Beneventumban az Istenanyáról elnevezett Szegény Kegyes Iskolák Szabályozott Papjai közé állott. Itt a szerzetesi fogadalom letevése után áldozópappá szenteltetvén, Apulia különböző piarista kollégiumaiba küldetett, ahol a kalazanciusi hivatás példás gyakorlása közben, kitűnt az ifjaknak erényes életre való nevelésében csakúgy, mint azoknak tudományokra való oktatásában. Majd apostolkodásra adta magát és bajos lenne azt felmérni, menynyire volt jócselekedeteinek példájával embertársai üdvösségének javára. Apostoli buzgalmának ékes bizonyságait adta, korábban Abruzzókban, később Nápolyban, ahol megalapította az Isteni Szeretetről nevezett Testvérületet. Mindenütt, ahol megfordult, nemcsak az erényekben gyakorolta magát, különösen a türelemben, mindent meghaladó szerénységben, a szegénység szeretetében és önmegtagadó életmódban, hanem lankadatlanul fáradozott a lelkek gondozásában, csodás szelídséggel és derűs lélekkel fogadott bajok és kellemetlenségek közölt is. Amikor pedig a lelkek ekkora drágakincsét irigy és sanda szemekkel kísérő gonoszság cselszövéseinek meghiúsítására, az elüljárók parancsa más rendtartományba küldte — Anconában, Lugóban és egyebütt, minden várakozást felülmúló módon állta meg a helyét, akár prédikált, akár gyóntatott, akár pedig az iskolában nevelte és oktatta a gondjaira bízott ifjakat, akik nemcsak hogy követték, hanem helyesebben szólva, ragaszkodásukkal valósággal fogva tartották. Mikor azután az apuliai rendtartományba visszahívták és a campii rendház élére állították hihetetlen szeretettel és odaadással vette gondjaiba rendtársait, a szegényeket és a betegeket, Jézus Szíve tiszteletét terjesztette, az Oltáriszentség szeretetét pedig — amig csak élt — önmagában növelni, másokban lángra gyújtani meg nem szűnt, A Szűzanyát — akit szinte a vér szerint való gyermek érzésével — Szép Mamának szó') 1710. szeptember 29.-én.