Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

108 mindkét részről a legszükségesebb közlések, értesítések a legrövidebb és legkényelmesebb úton lebonyolíthatók. Kívánatos lenne azonban, hogy a szülők az Igazolókönyvecskét legalább is hetenként megnézzék. 8, Fegyelmi állapot. Bár súlyosabb fegyelmi vétség alig fordult elő, mégis meg kell említeni két olyan jelenséget, melyek mindegyike alkalmas arra, hogy az intézetet kifogástalan fegyelemre való törekvésében megzavarja. Az egyik az az ismételten előfordult eset, hogy egyegv kisebb tanulónk iskolai előmenetelének, magaviseletének következményeitől tartva, a szülői ház fenyítékétől való félelmében elbujdosott, nagyszüleihez, rokonaihoz szökött. A másik, aggodalomra okot adó jelenség volt, a tanulók egymásközti érintkezésében egyre gyakrabban megnyilatkozó durvaság, nyerseség. Az iskola a maga részéről mindent elkövetett mindkét bai leküzdésére, de ezek természeténél fogva, a szigorú iskolai rendszabályok alkalmazása is csak félsikerre vezethet és mindenképen ebben is kívánatos a szülői háznak határozott közreműködése. Nem célravezető — különösen kisebb tanulóknak — túlzásba vitt ijesztgetése, fenyegetése, a durvaság kerüléséről pedig nemcsak az iskolában kell hallania a tanulónak, hanem odahaza is, adott alkalommal még szigorú rendreutasítás formájában is. Az iskola kéri is erre a mélyen tisztelt szülőket. 9. Tanulmányi állapot. A tanítás menete — a márciusi járványszünettől eltekintve — nyugodt és zavartalan volt. Az előirányzott tananyagot el is végeztük, csak az I. c) osztályban a mennyiségtannal és a VII. osztályban a geometriával és a fizikával mutatkoztak némi nehézségek. A tanulmányi eredmény minden osztályban legalább is kielégítő. Mivel az arra illetékes körök a lezárt tanév folyamán is ismételten érintették az elemi iskola és a közériskola egymáshoz való viszonyának a kérdését, néhány észrevételünk közlését, az ügy érdekében állónak gondoljuk. Első megállapításunk most is az, hogy a sokat emlegetett átmeneti nehézségek távolról sem akkorák, mint amekkorára duzzasztották azokat a különböző oldalról jövő hozzászólások. És nemcsaa'í érdekes, de egyben eleve bizonvosfokú tartózkodást ajánlana a kérdés kezelésében az a különös körülmény, hogy a nehézségekről a legkevesebbet éppen a középiskola beszél, holott a velük való viaskodás megosztatlanul reámaradt a múltban csakúgy, mint a jelenbe'i és ez lesz érdemes feladata a jövőben is. Minden jel arra mutat, hog-- a kérdést más oldalról vetették fel. Az bizonyos, hogy a társadalom veze'ö rétegeinek gyermekei általában igen jó bizonyítványokkal lépnek át a közéniskolába. Távolról sem állítjuk azt, hogy ennek okát az iskola részéről történő túlértékelésben kell keresnünk — véleményünk szerint a valódi okot inkább abban kell megtalálnunk, hogy az ilyen szülői ház igen könnyen segítheti az elemi iskolát ismeretközlő munkájában. Nem adhatja meg már ilven könnyen ezt a segítséget a középiskolának, nemcsak a tananyag- természete és terjedelme miatt, hanem elsősorban annak, a középiskola sajátos célkitűzését szolgáló feldolgozása miatt. A kitűnő bizonyítványok tehát egyik félévről a másikra, a középiskolába való átlénés után, elmaradnak anélkül, hogy a tanulók akár szorgalmukban, akár pedig szellemi készségükben hanyatlottak volna. Nem halleathatiuk el azt sem, hogy sok esetben a középiskolába átlépő tanulókban kevesebb a figyelem koncentrációjára való