Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

101 gyes atya ebben a házban oktatott. 36 év hosszú idő, az ember emlékezési képessége fogyatékos és mégis szemtől szembe látom azt a férfiút, aki engemet és még élő kortársaimat, ebben az iskolában magyar poétikára oktatott. Erőteljes, szélesvállú, impozáns férfiú volt Hénap Tamás. És ahogy emlékét idézem és gondolkodom azon, hogy mi jellemezte őt legjobban, visszatérek a gyermekifjú gondolatkörébe és világosan látom a jellembeli különbséget az egykori tanárok között. Ugy érzem, hogy Hénap Tamás nem a szavaknak, nem a tépelődő filozófiának, vagy metafizikának, hanem a cselekvésnek és elhatározásnak embere volt. Hatalmas akaraterő sugárzott ki ebből a férfiúból és bár rövid szegedi tanári működése alatt, közvetlen lelki kapcsolatok az ifjúsággal szemben nem szikráztak ki lelkéből, mégis nagy emberismeretről tanúskodtak egyes jellegzetes mondásai, amellyel egész életre szóló ítéletet mondott ki egyes tanulótársaink jövő elhelyezkedéséről. Azt hiszem, jól jellemzem Hénap Tamást, amikor az elhatározás és a tett embereként állítom Önök elé. Mert ahogy élete útját olvasom, fiatalkori benyomásaimat teljesen igazoltnak látom. Az ő nevéhez fűződik a budapesti hatalmas piarista gimnázium és rendháznak modern, impozáns alakban való felépítése. Jellemző adat az ő energiájának törhetetlenségére az, hogy a háborús vész és pusztulás közepette is tovább építette azt a palotát és még a háború befejezése előtt befejezte és átadta rendeltetésének. A főváros szívében, kellős közepében díszeleg a palota, maradandó dicsősége ez az alkotás Hénap Tamás törhetetlen akaraterejének és geniejének és büszkesége a piaristák rendjének, s mindazoknak, akik a Szövetséghez tartoznak. Az ő működése alatt alakultak át a kis gimnáziumok 8 osztályú főgimnáziumokká. Törhetetlen eréllyel és fáradságot nem ismerő buzgalommal műveltette a piarista rend földjét és emelte a gazdálkodásnak arra a fokára, amely a rend konszolidált helyzetének egyik alapját! képezi. E mellett irodalmi munkásságra is talált időt. Amikor élete művét: a budapesti piarista palota építkezésének! nagy alkotását befejezte, akkor letette a rendfőnöki méltóságot, amely nála nem méltóság, hanem folytonos munkának ideje volt és néhány évig élt Budapesten. í859-ben született a Vác melletti Kosdon és meghalt 1934. n;árjcius 18-án Budapesten. 75 évet élt, teljes munkát végzett, igaz férfiú volt, aki rendjének hasznos, példaadó, igaz fia volt. Búcsúzunk tőled, Hénap Tamás, ebben a régi szegedi rendházban, amelyben az öreg diák vendégként jelent meg, hogy emlékedet idézze az új ifjúságnak. Elgondolkozom a múlton. Amikor én, aki kenyerem javát már megettem, látom ezt a házat, amelyben az egyiK régi tanártól tudást, a másiktól eltörölhetetlen lelki benyomásokat, a harmadiktól példaadást, férfiasságot tanultam, akkor visszaemlékezem a múltra és látom a jelent. Az élet útján az itt kapott kincseket használom. A tanárok pazar jókedvükben és bőségükben szétszórták a magot közöttünk mi. gyermekes könnyelműséggel igen sokat eltékozoltunk. Mégis, ami ezekben a nehéz esztendőkben erőt adott nekünk a küzde-