Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

53 mellett, aránylag könnyű turista felszereléssel és fölkészülséggel, föl sikerült kapaszkodnom 3000 méternél magasabbra. Mit gondolsz, egy vérbeli »Hochtourist« mekkora lelkesedéssel jegyzi föl naplójába teljesítményeit! Elnéztem egy kisebb diákot, aki apját, egy brünni kereskedőt, kísérgette. Hát, ennek a fickónak a botja is csak úgy csillogott a sok beléje vert laptól, mely a megmászott csúcsokat jelzi. (Apja kijelentése szerint elvből csakis a menedékházakban verette be ezeket az emléklapokat.) Gondolhatod, hová akarok kilyukadni. A lelki életben a szentek ugyanazok, amik a szellemi életben a tudósok,; a földön a felhőkbe vesző csúcsok. Sursum corda! —- a jelszavuk és Isten szeretetétől lángoló szívük fölcipeli gyarló testiségüket is arra a magaslatra, amelyre a mennyek országának ez erőszakosai föl akarnak jutni. A tökéletességre, az Isten hegyére, való feljutás első föltétele egy elszánt célkitűzés: excelsior! Följebb, egyre följebb! íme, néhány ebből a fajtából: »Nevelj engem, Atyám, szentnek!« — kérte Savio Domonkos Szent Boscot. »Szent akarok lenni, nagy szent, éspedig minél előbb és azonnal!« — így bátorította magát az ifjú Sulpizio Nunzio. »Nekem szentnek kell lennem és most is rendületlenül bízom abban, hogy szent, nagy szent leszek« (Szent Teréz). És ha elhisszük Schillernek, hogy az embert akarata teszi naggyá vagy törpévé (Den Menschen macht sein Wille gross und klein), elhihetjük neki azt is, hogy az ember ereje nő célkitűzéseivel (Es wächst der Mensch mit seinen Zielen). Fokozott mértékben elhihetjük azt azoknak a húsból-vérből való lényeknek, akik nem a világot jelentő deszkákról szavalják ezt, hanem önmagukon meg is valósították. Ezek az elsőrendű hősök a szentek, akiknek tiszteletét pedagógiai szempontból, a követés lehetőségére való tekintettel Hilty és Fr. W. Foerster (az utóbbi a »Religion und Charakterbildung« című művében) nemcsak ajánlja, hanem meg is rója a protestantizmust (jóllehet mindketten protestánsok), amiért ezt az elsőrendű nevelő tényezőt kikapcsolta. De ha megijedsz ettől a felhőkbe vesző célkitűzéstől, maradjunk egyelőre a valóság talaján! Egy amerikai város szobrot emelt egy szürke embernek, Jef Monroenak. A szoborra rávésette »A hétköznapok hősének.« Maryville városában (Missouri államban) szobrot emelnek egy egyszerű szürke embernek, aki nem alkotott ugyan örök időkre, sőt még csak emberöltőkre szóló dolgokat sem, csupán mintaszerűen élte le a mindennapi életet. Ez a mintapolgár megtalálta azt az utat és módot, amelyen polgártársainak a maga igénytelen eszközeivel is használhat. Jef Monroe először is barátságos modorával tette magát kellemessé embertársai előtt. Jó szíve mindenütt segített, ahol betegség, nyomor vagy baj volt. ő az egyszerű munkás, csak apró adományokat adhatott, de azt jó szívvel adta. Halálát szeretete és előzékenysége okozta. T. i. egy öregasszonynak elszállt a pár galambja és egy toronyban rakott fészket. Mikor hősünk fölment értük a toronyba, lezuhant és szörnyet halt- Szegényen halt meg, úgyhogy özvegy anyját közsegélyből kellett eltartani. Mindkettőjüket összegyűjtött pénzen temették el. Temetése után látták, mit vesztettek benne. így vésték rá szobrára ezt: »A hétköznapok hősének.« Ilyen névtelen hős, hála Istennek, nem egy jár köztünk. Sokan ismeretlenek maradnak, mások az Úristen kegyelméből gyertyatartóra kerülnek. Ő kiválasztja e világ együgyűit, hogy zavarba ejtsék