Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

4É szerítő megbocsátását, egy Széchenyinek kötelességérzetét, egy Vasvári Pál lelkesedését, az Officium Rákócziánum szellemét, a, ßuda várát ostromló csapatok élén vitézkedő kongreganistákat! Gyűjtsd a népies szólásokat, foglalkozási ágak kifejezéseit, írd le a jellegzetes foglalkozásokat és azok szerszámait (ezt le is rajzolhatod vagy ki is faraghatod szabad óráidban). Széchenyi s^avaii, melyeket a »Kelet népe« végére írt, ma is teljes súlyukban aktuálisok: »Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtelen minemüségében kifejteni, nemesíteni erőit, s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve végcéljához, az emberiség feldicsőitéséhez vezetni: kérdem, lehet-e ennél minden kesertől tisztább érzés; hacsak, mint hangya ily megdicsőítéshez egy paránnyal is járulhatni, van-e... édesb osztályrész?.,..« Az ó-világ egyik csodája, a rodosi kolosszus egyik lábával a szárazföldön. a másikkal szigeten állt. Jövendő életpályádnak a vallásosság és hazafiság kettős talajára kell támaszkodnia. Annál erősebben lesz megalapozva, minél erősebb ez a két alap. Hogy miből fogsz megélni? Ki tudja ezt ma előre megmondani? Tanulj minél többet, elméleti és gyakorlati dolgokat vegyest, hogy később minél több dologhoz érts. Manapság már nem elméleti jellegű gr. Apponyi Albertnak az a megállapítása, hogy annál műveltebb valaki, minél több dolog felé fordul szerető érdeklődéssel. Pauler Ákos, a nem régen elhunyt nagy bölcselő, mondotta: »Elsősorban embert kell nevelnünk, hogy jó szakembert adhassunk a nemzetnek és a társadalomnak.« Aki megtanult önzetlenül dolgozni, az nem fog válogatni a munkában, hanem el fogja fogadni akkor és ott, ahol hozzájut, a munkát és a kenyeret. Ha igaz Eötvös József br. abbeli megállapítása, hogy boldogulásunk nem állásunktól, hanem annak felfogásától függ, akkor csakugyan mindegy, hogy mivel keresed kenyeredet a magyar földön. Sőt, még az se lesz elsőrendű fontosságú, hogy mekkora és milyen színű lesz az a kenyér, ha egyébként Téged és szeretteidet táplálni tudja. Dosztojewszkijről azt olvastam, hogy Szibériából, ahol számkivetésben élt, ezt írta: »Ott is lehet ideális életet élni!« Hát a legeldugottabb tanyán vagy faluban is szépen lehet élni, ha szép az illetőnek a lelke. Schiller szerint az emelkedett gondolkodás a szépet és fennköltet ne(n keresi az életben, hanem azt maga sugározza abba bele. »Boldogítóbb dolog adni, mint kapni« — mondja a Szentírás. Carlyle azt mondja, hogy a derék embernek el kell ajándékoznia életét. Aki emelkedett és nem önző, anyagiakhoz tapadó gondolatokkal lép az élet útjára, az nem lesz, nem is lehet egészen prózai ember, aki csak fizetésről tud beszélni és örökké túlterheltséget emleget a hivatalban és családja előtt, hanem valamit meg fog érezni az ideális fölfogás előnyeiből, melynek Eötvös is szószólója abban az ismert mondásában, hogy az a legboldogabb, akinek legtöbb dolga van. Ennek előfeltétele az ügyszeretet, amely állapotbeli és hivatalbeli kötelességednek komolyba vételéből táplálkozik. Olvadj föl ebben a kötelességben, tedd rá éltedet és meg fogod látni, mélységes igazság rejlik a költő szavaiban: »Ich habe dich gesucht und habe mich gefunden.« Kenyérkeresetet, lélekkel átizzított foglalkozást kerestél és íme, magadat, jobbik magadat, emelkedett, megnemesedett magadat találtad. Valahogy úgy jársz vele,