Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

9 Hát ezt a két súlyzót soha többször nem forgathatod, emelheted, mint éppen a nagy szünetben. A cserkészektől megkívánt napi jótett százféle alakban gyakorolható. Nem kell alkalmakért a szomszédba menned. Bizonyára ismered a kisfiú esetét, aki Szt. György nyomán sárkányt szeretett volna legyőzni. Meg is találta hamarosan ezt a sárkányt — saját magában, a maga féktelen indulatában. A lelki jóra irányuló erőgyakorlatra is, a sárkány legyőzésére is számos alkalmad lesz, ha nyitva lesz a szemed a saját hibáid észrevevésére — kora reggeltől késő estig. Herczeg Ferenc írja a lelkűnkről ezt a találó diagnózist: »Gnothi seauton! (Nosce te ipsum!)« tanították már az ókorban az emberi lélekről; minden ember lelke, mély szakadékokat, ingoványokat rejt magában, telve furcsa, félelmetes, atavisztikus lehetőségekkel. Aki nem irtja magából szívós kitartással a gazt, annál csak a véletlen diszpozíción múlik, hogy nem burjánzik-e fel benne förtelmes óriássá valamelyik bestiális hajlam, elfojtva és fölfalva mindent, ami tiszta és egészséges az emberben és ami emberré teszi az embert. A lélek ezeknél ragadozók barlangjává lesz, és újabb véletleneken múlik, hogy a bestiák kitörnek rejtekükből.« »Az emberiség felemelkedésének feltétele, hogy önmagunkban végezzük a civilizáció munkáját.« (Herczeg F.: »Emlékezéseim I. 58. 1.). Hát, rajta, a bevált módszer szerint: »Nulla dies sine linea.« Napirend. „Két jó van, mi fölött a sorsnak nincs semmi hatalma : Szorgalom és az erény: földön az, égben ez áld," (Vörösmarty) Kedves Ifjú! Azzal kezdem ezt a levelemet, amivel az utolsót befejeztem: ragaszkodjál a vakáció tartama alatt is egy bizonyos rendhez: napirendhez! Ha az órarendtől, a sok csengetés miatt (pedig néha várva vártad a megszabadító csöngetést) irtózol is, a napirendre gondolj komoly, mondhatnám szent tisztelettel. Gondold meg, Rákóczi holta napjáig ragaszkodott napirendjéhez, az ájtatossági gyakorlatoktól a munkáig. Egy akasztófavirág, mikor a vesztőhelyre vitték, sírva tette azt a vallomást: »Nem jutottam volna ide, ha apám-anyám rászorított volna arra, hogy esténként ruhámat a fogasra akasszam!« »Serva ordinem et ordo servabit te« — ismétlem én is váltig. »Az idő, melyet Isten számunkra enged, drága szövet, melyet mindenki a maga módján hímez ki« — mondja egy francia író. Ügy vagyunk perceinkkel és óráinkkal, mint a kislány a kézimunkája pamutjával: összekuszálódnak, ha nem tartjuk kezünkben a szálvezetés pepecselő munkáját. Ha vigyázol: finom kézimunkává szelídülnek. Ha ügyetlenkedel: bosszantó, értéktelen gombolyaggá zilálódnak. Goethe mondja: »Ordnung lehrt euch Zeit gewinnen.« Rendet kell teremteni s a kháosz kozmosszá, a zűrzavar rendezettségen alapuló szépséggé, szemet-lelket üdítő rendezettséggé alakul. »Rend a lelke mindennek« — szokták momdiani. Helyes. De próbáljuk meg ezt a változatot is: A lélek teremt rendet mindenben. Ez a Te esetedben körülbelül azt jelenti, hogy a lelkiség szempontja fogja megállapítani elő(ször az értékek hierárchiáját, másodszor pedig a teendők egymásutánjának fontos munkáját is, szem előtt tartva a legnagyobbá tehető, a