Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1932

37 ferenciák előtt nagy az érdeklődés. Voltaképen felesleges időpazarlás, hiszen néhány napon belül a szülők amúgy is értesülnek a konferencia eredményéről. Helyesebb lenne és a tanulók érdekét jobban szolgálná, ha a tanulók hozzátartozói inkább a konferenciák, a vett hivatalos értesítések után keresnék fel az osztályfőnököket és az illetékes szaktanárokat, nem az enyhébb elbírálás kieszközlése végett, hanem azért, hogy gyermekük tanulmányaiban, viseletében mutatkozó bajokon a szülő és a tanár közös erővel segíthessen. Ugyanez lenne a céljuk a szülői értekezleteknek is. Sajnos, ezek azonban már gyérebb látogatottságúak és a legritkább esetben fordul elő az, hogy valaki a szülők közül a felvetett kérdéshez hozzá is szólna. Pedig úgy válnának valóban értekezletekké ezek az összejövetelek, ha a szülők is közölnék észrevételeiket, tapasztalataikat, vagy egyenesen felvetnének problémákat, olyanokat, melyek csak a családból, a szülői házból nőhetnek ki, de kihatásaikban a legközvetlenebbül érinthetik az iskolát is. Ez úton is kéri az igazgatóság a m. t. szülőket, hogy a jövőben, felszólalásaikkal tegyék termékenyebbekké ezen közös megbeszéléseinket. Az elmúlt tanév szülői értekezleteinek előadói: dr. Diósi Géza (Kötelességteljesítés — munkakészség hiánya), Gulyás János (A szülői ház és az iskola feladatai a középiskolába került tanulók nevelésében), Kiss István (A kis tanulók iskolai munkájának házi ellenőrzése), dr. Nádas Zoltán (Nevelési szempontok a gyermekkor és a serdülés közti fejlődési szakaszhoz), Rassovszky Gyula (A fogadó órákról) és dr. Révai József (Az ifjúsági Segítőegyesületről) intézeti tanárok voltak. 8. Fegyelmi állapot. Különösebb aggodalomra okot adó fegyelmi esetek nem fordultak elő, igazgatói beavatkozásra is mindössze három ízben volt szükség. Ez mindenesetre megnyugtató. Itt azonban reá kell mutatnunk arra a jelenségre is, hogy a mai középiskolában a fegyelmezés feladata hasonlíthatatlanul kényesebb és nehezebb, mint volt egy-két évtizeddel ezelőtt. Ennek okát ne csak abban keressük, hogy a tanár kezében meghagyott fegyelmezési eszközök hatékonysága nem egy "tanuló individualitásán megtörik, hanem a mai gyermek testi-lelki alkatában is. Nem hagyhatjuk észrevétlenül azt a jelenséget, hogy ma a kisebb diákok még nem birják el a középiskolának hagyományos fegyelmét, a nagyobb tanulók pedig már nem viselhetik el azt. Ezt a koraérettség lendíti át igen könnyen a középiskolai élet korlátain, amazt pedig gyengesége, fejletlensége nem engedi oda. Oly nehézségek ezek, melyeket a régebbi nemzedék soraiból való figyelő csak nehezen érthet meg és még nehezebben tudja azokat igazán méltányolni. Nekünk azonban ezekre tekintettel kellett lennünk és a fegyelmi esetek kezelésénél nem vezethetett a megtorlás, hanem a tanuló lelkületének jövő alakulása, jól felfogott érdeke: még ha büntettünk is, még sem válhattunk bírákká, hanem meg kellett maradnunk mindvégig nevelőknek. Ezt az ösvényt jelölte meg számunkra szent Alapítónk háromszáz évvel ezelőtt. 9. Tanulmányi állapot. Tanítói tevékenységünkben alkalmazkodtunk a Tantervhez és az Utasításokhoz. Ezek azonban csak a kereteket adták: munkánkat az ősi piarista hagyományok szelleme hatotta át. Bizonyos, hogy a szellemi kincsek átörökítésének útjai ma már mások, mint voltak három évszázaddal ezelőtt, de keresésükben való fáradhatatlanságnak ősi forrásokból kell fakadnia. Nem kerülhetik el ugyanis figyelmünket azok a nehézségek, amelyek a mai iskolának oktatóját egészen