Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1932
35 5. Valláserkölcsi nevelés. A piarista iskolák már alapításukban elválaszthatatlanul egybeforrtak a valláserkölcsi neveléssel és oktatással. Immár három évszázad vonult el felettük, de a Kegyes Iskolák alapítójának, Kalazanti Szent Józsefnek elgondolását csak igazolták a tovatűnő idők. Az államhatalom itt is, ott is megkísérelte ugyan a vallásoktatás kiküszöbölését az iskolából és helyette megpróbálkozott a laikus erkölcstannal, laikus szellemű neveléssel, de újításai nyomán termett keserű gyümölcsök a legtöbb esetben a régi alapokhoz való visszatérésre kényszerítették. így ebben a tekintetben is megnyugvással tovább járhatjuk őseinktől megkezdett utakat. Tanítványaink nevelésében vigyáztunk, hogy szent vallásunk gyakorlatai merő formákká ne váljanak, óvtuk, ápoltuk tehát bennük az éltető szellemet. Napjaink társadalma, különösen a magyar középosztály, nincsen híjával azoknak, kik a vallásos életet divatként élik. Ez kétségtelenül árnyat vet korunkra és ezért azon voltunk, hogy növendékeinknél a vallásos élet megnyilatkozásai a lélek igényeként jelentkezzenek. Az sem ritka jelenség, hogy a vallásos életet függetlenítik az erkölcsi élet követelményeitől, vagy azt érvényesüléshez vezető eszközként kezelik. Mind a kettő nemcsak az igazi vallásosságnak a megölője, hanem a jellemé is. Ezért kíméletlenül üldöztük, ha csak csiráiban is mutatkozott, akár az egyik, akár a másik. Mindezekre rámutatott az intézet igazgatója már a tanéveleji módszeres értekezlet alkalmával és ezek szemmeltartásával töltöttük be szellemmel azokat a kereteket, melyek adódnak a Püspöki Utasítások rendelkezéseiben és a piarista iskolák évszázados hagyományaiban. Az enyhébb őszi és tavaszi hónapokban tanulóink hétköznapokon is közös szentmise-hallgatással kezdték meg napi teendőiket. Az egyház szellemében ülték meg a vasár-és ünnepnapokat: résztvettek a közös diákmisén és hallgattak prédikációt. Számolva azzal, hogy épen a különböző korú középiskolai tanulók szellemi és lelki igényei alig hozhatók közös nevezőre, az exhortálást három csoportban végeztük. A tanévenként visszatérő ifjúsági szentgyakorlatok is megszokott keretek között április 3., 4. és 5. napjain folytak le. Örömünkre volt, hogy tanulóink a Püspöki Utasításokból előírt szentgyónásokon kivül más alkalmakkor is önként, épületes buzgósággal járultak a bűnbánat szentségéhez és az Élet Kenyeréhez: az Oltáriszentséghez. Emlékezetes marad Szent Alapítónknak, Kalazanti Szent Józsefnek tiszteletére november 27-én megrendezett szép iskolai ünnepségünk. Bizonyára célját éri majd dr. Nádas Zoltánnak a Mária Kongregáció és dr. Révai Józsefnek a Missziós Egyesület vezetésével vállalt áldozatos fáradozása is. Itt említjük meg, hogy növendékeink közül ebben az évben is tizenegyen választották a papi hivatást. IMásvallású tanulóink hitéletét saját lelkészeik gondozták, mindenkor az iskolának készséges támogatásával. 6. Hazafias nevelés. A minden idők nevelője számára törekvéseinek egyik legfontosabb szempontja az volt, hogy növendékeiben felébressze és nagyra nevelje az igazi hazaszeretetnek az érzését — ma ez a feladat jelentőségében csak emelkedett. Bármennyire is kicsiny nemzet vagyunk, mégis Nyugat és Kelet ütközőjén, különböző oldalról jövő eszmeáramlatok középpontjában állunk. Ezért nem került el bennünket sem a bolsevizmus nemzetközisége, sem a másik szélsőség — bárminek is hívják - a fajiságnak túlzott kultusza, be2*
