Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1930

50 Piarista Diákszövetség. Intézetünk tanítványai a mult iskolai évben szövetségbe tömörültek, amelynek célja az összetartás ápolásán kívül az alma maternek és növendékeinek támogatása, úgyszintén a piarista szel­lem ápolása a társadalomban. Az egyesület a taggyűjtés terén az idén a rendkívüli szegénység miatt nem számolhat be ugyan nagy eredményről, de a lelki és szellemi javaknak oly bőségét osztotta ki, hogy bármelyik régi egyesület is példát vehetne tőle. Nagyböjti délutánjain illusztris elő­adók ajkáról, élükön dr. moóri Glattfelder Gyula megyéspüspök úr őnagy­méltóságával, aktuális kérdéseknek tanulságos fejtegetését hallhatták az egyesület tagjai és barátai, egy lelkes férfigárda pedig azonfelül dr. Sík Sándor egyetemi ny. r. tanárnak konferencia-beszédsorozatából merített ihletet és erőt a magasabb élet-eszmény megvalósítására. Az egyesület magáévá tette a kegyes tanítórend alapítójának a tiszteletére a Fogadalmi templomban felállítandó oltárkép ügyét és azt Tury Gyula festőművésszel tető alá hozta. Azonkívül pályadíjakat tűzött ki az Önképzőkör szorgal­mas és tehetséges tagjai számára, továbbá élesztette a kegyeletet az el­hunyt tanárok iránt, amennyiben Magyar Gábor utódjának, Cserép Sán­dornak érdemeit a közgyűlésen méltatta. A Szegedi Piarista Diákszövet­ség e sorok útján is kéri az intézet volt növendékeit, hogy ifjúság-támo­gató munkájában tőlük telhetően segítsék. (Dr. R. J.) Érettségi találkozót tartottak 30 és 25 éve végzett tanítványaink június 6—-7-én. Az öreg diákok először résztvettek a Piarista Diákszövetség III. közgyűlésén, amelynek keretében dr. Czapik Gyula, nagyváradi kanonok a negyedszázaddal ezelőtt elhunyt igazgatójukról, Cserép Sándorról emlé­kezett meg. Mély szeretet az élő és kegyelet a halott tanárok iránt csen­dült ki a társasvacsora szónokának, dr. Szivessy Lehel kormányfőtaná­csosnak emelkedett beszédéből is, amelynek külön nyomatékot adott a hősi halott osztálytársakért bemutatott szentmisék, majd az emléktáblá­juknál való megemlékezés. Dr. Makai Emil sebész-főorvos az intézet igazgatójánál való tisztelgéskor az útján el-elfáradó vándorhoz hasonlí­totta a régi tanítványokat, akik el-eljönnek az alma materhez az idealiz­mus kimélyítésére új tüzért. Szeretnők hinni, hogy a nemes-veretű ünnepi beszéd, amely az intézet záróünnepélyén dr. Berecz János egy. ny. r. ta­nárnak, a Piarista Diákszövetség elnökének ajkáról hangzott el, minden tanítványunk fogékony szívében gyökeret ver és a vallásosság, hazasze­retet és kötelességteljesítés gyümölcsét termi a piarista szellem dicsősé­gére és a haza javára. (Dr. R. ./.)

Next

/
Thumbnails
Contents