Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1930

43 Cserkészet. A gimnázium 82. sz. Zrinyi cserkészcsapata ebben a tanévben, 1931. május 24-én, pünkösd vasárnapján ünnepelte fennállásának 10 éves jubileumát. 10 év küzdelemben, munkában, 10 évig magasabb célok szolgálatában állani, fiatal lelkeket formálni és bennük a krisztusi gondolatokból fakadó diadalmas világnézet magvait elhinteni, felelősségteljes, szép feladat, mely hatásban, eredményekben reményteljes ígéreteket hordozhat magában. Midőn a 82-es Zrinyi cserkészek zászlót bontottak s ráléptek a cserkész-kötelességek nehéz, küzdelmes útjára, amely út azonban épen e küzdelmek által sok maradandó s értékes örömet nyújt, akkor olyan eszme, olyan törekvések szolgálatába állottak, ahol a jelszó : Előre megállás nélkül! Előre, mert mikor önmagunkban az igazi embert alakítjuk krisztusi vonásokkal és Istennek, hazánknak és embertársainknak tartozó kötelességek teljesítésére önként vállalkoztunk, akkor megállás, pihenés nincs. Ez folytonos virrasztást és szakadatlan munkálkodást jelent. Csapatunkat a forradalmakat, a pusztulást követő azon újjáépítő nemes törekvés hívta életre, amely a nemzetet szilárd, keresztény eszmék tői átitatott alapokra akarta helyezni. A világháború és az 1918. és 1919-ben lejátszódott nemzeti tragédiánk után meg kellett értenünk, hogy az embereket nevelni kell az öntudatos, a helyes világnézetet adó, a komoly és értékes célokat kitűző életre. Fejleszteni kell a felelősségérzetet, mely köt bennünket önmagunkkal, a közösséggel, a nemzettel szemben. A nevelésre az ifjú hajlítható lélek a legalkalmasabb, tehát a munkát elsősorban itt kell kezdenünk. Milyen keretek között, milyen eszközökkel ? A feleletet megadták azok, akik a cserkészettel már régebb idők óta foglalkoztak, vagy ezzel a mozgalommal valamikép érintkezésbe jutottak. Ezeknek a lelkében megerősödött az a gondolat, hogy a cserkészet a legalkalmasabb keret és eszköz arra, hogy az ifjú lelkében kitermelje és nemes formába öntse mindazon értékeket, melyek az emberebb embert és a magyarabb magyart alkotják. így indult hódító útjára hazánkban a cserkészet és bekopogtatott 1920. őszén hozzánk is. A gondolatot Uitz Mátyás akkori szegedi piarista tanár vetette fel, s Kerkai József tanár vezetésével meg is indult a szervezés munkája. A kezdet nehézségei itt sem hiányoztak. Eleinte csak néhány vállalkozó fiú akadt. Mikor azonban ezek közelebbi érintkezésbe jutottak az eszmével, meghódította lelküket s rajtuk keresztül mindig több és több követőt vonzott zászlója alá. A tanárok közül Gregorich Izidor, Jagsich János és Öveges József vettek részt az alapvető munkában. Csapatunkat a Magyar Cserkészszövetség 82. sz. Zrinyi néven igazolta és tagjai sorába iktatta. Hazánk mostoha körülményei a fiatal csapatot mindjárt az első évben a tevékeny emberszeretet szolgálatába állították. Szeged pályaudvarát a megszállott területekről kiútasított magyar testvéreink vagonjai lepik el. A cserkész, ahol tud, segít, s a Zrinyi cserkészek házról-házra járnak és nemes szívek adományaival elviselhetőbbé teszik a vagónlakók szomorú karácsonyát. Közben a munka