Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

29 lenné tétetik, mert a tanítási eredmény alig számbavehető s azon felül fajának, nemzetének, hazájának szakadatlan ócsárlását hallva lelke gyűlölettel, bosszúvággyal telik meg, melynek takarója alatt kiolthatatlanul ég az emberi szívnek egyik legszebb, legértékesebb kincse: a nemzetéhez, nyelvéhez való ragaszkodás, amely gyönyörűséget talál abban, ha anyanyelvéért nemzetéért szenvedhet. Ha tehát a legbrutálisabb korlátozások folytán műveltségükben hanyatlani fognak is, de haza- és fajszeretetük annál izzóbb és az élet minden viszonylatát betöltő s a léleknek minden mást háttérbe szorító érzése lesz s a dolgok új rendjébe belenyugodni sohasem fog. Akarod valamely nép lelkében a faji érzés lángját egész a fanatizmusig, a rajongásig hevíteni? Támadd meg nyelvét, vedd el iskoláit, kulturális intézményeit s faji érzése lesz az az erős vár, amelynek védelme alatt lelkének, szivének legnemesebb érzései: nemzetének, hazájának szeretete, törtónelmi múltjának, a nemzeti hagyományoknak megbecsülése egy jobb jövő elkövetkezésébe vetett hite meghúzódnék s amely elpusztíthatatlan egységbe és szent erkölcsi közösségbe fűzi testvéreivel. Azért hiú ábránd, hogy az önálló nemzeti élet szent közösségéből kiszakított töredékeket nemzeti sajátosságuktól megfosztani s az uralkodó népbe beolvasztani lehetséges. Ez még akkor is abszurdum lenne, ha máról-holnapra erőszakkal egy nép kulturális értékeit megsemmisíteni s helyébe erős, életképes kulturát elővarázsolni lehetséges lenne. Franciaország a háborút lezáró békék folytán Európa vetélytársnélküli vezérállama lett. A három nagy szárazföldi hatalom, amely ellen óriási küzdelmeit vivta: s amelyek Lipcsénél világbirodalmának a halálos döfést megadták, a Németország, a monarchia és Oroszország részben megsemmisültek, részben romokban hevernek s a megélhetés, a lét s nem lét szörnyű kérdésének súlya alatt kínlódva a nemzetközi politikában nem számítanak ; legfeljebb némi tehertételt jelentenek a győztesek számításaiban annyiban, amennyiben a további pusztulásukat bevezető válságok elől légmentesen el nem zárkózhatnak, bár magukra nézve azt túlságosan veszedelmeseknek épen nem tartják. A három nagy kontinentális hatalom, amelyek ellen Franciaország Európa politikai hegemóniájáért az újkor kezdete óta véres háborúkat vívott, de engedni volt kénytelen, amelyek Európa fejlődésének Nagy Péter, Nagy Frigyes és Mária Terézia óta irányt szabtak a szörnyű világégésben összeomlottak; bizonytalan, hogy a pernye és a hamu csak a szörnyű pusztulás és enyészet szomorú nyomát takarja, vagy lappangó zsarátnokot takar, amely még újból lángra lobbanhat. Egy azonban bizonyos, az, hogy ma Franciaország a kontinensen vetélytárs nélkül áll, mert a három nagyhatalom romjaiból kialakult, vagy a Franciaország akarata folytán megnagyobbodott u. n utódállamok épen olyan prolektoruknak tekintik Franciaországot, mint valamikor a Napoleon-féle államalakulatok Napoleont, illetve ennek Franciaországát. Ez a versaillesi és trianoni békékben nem tett egyebet, mint felhasználva a központi hatalmak leveretése lolytán elő-