Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

14 meg a kapzsi szomszédok előtt, amelyekhez képest a török zsákmány csak szegényes koncnak látszott. Hogy a dolog tényleg így áll, a legvilágosabban bizonyítja az a körülmény, hogy a bukaresti béke után a szerb agitáció a monarchia ellen a végletekig fokozódott s a szerb külpolitika egyedül uralkodó kérdése lett Bulgária megrövidítése és Románia perfid beavatkozása kitűnő s utolsó alkalmat nyújtott a monarchiának az események irányítására Bulgária megmentésével elérte volna, hogy a béketárgyalásoknál döntő szava lelt volna s a Balkánon az erőviszonyok reája nézve kedvezőleg alakultak volna; amellett a fegyveres beavatkozás mint a monarchia cselekvő képességének hatalmas megnyilatkozása a szerb ábrándokat kellőképen szétoszlatta volna. Oroszország beavatkozásának s ezzel a vi'ágháboru kitörésének semmivel sem volt ekkor sem nagyobb valószínűsége mint akkor, amikor a monarchia Szerbiát és Montenegrót Albániából kiparancsolta. Ez a beavatkozás elkéseti, gyümölcstelen voll, mert egy életképtelen s teljesen szervezetlen államalakulat érdekében történi. Mennyivel eredményesebb, racionabilisabb lett volna ez Bulgária érdekében 1 A monarchia szerbiai demarsa következtében a világháború majdnem kilört. A monarchia két államának sajtója I. Ferenc József békés mérsékletének és békeszeretetének tulajdonította, hogy a viharfelhők a béke egéről elvonultak s ennek a külföldi sajtóban is támadt visszhangja. A valóság azonban az, hogy Szerbia fogcsikorgatva volt kényleien engedni, meri Oroszország hadserege szervezésével még nem volt kész. A háborút a Balkán-események, amelyeknek irányítását a monarchia először beavatkozással, s azután be nem avatkozással kezéből kiengedte, elkerülhetetlenné tették. Annyi lény, hogy a monarchia és Németország sokkal kedvezőbb körülmények között, a győzelem nagyobb valószínűségével mentek volna bele a küzdelembe 1910-ben, mint 1914ben, amely időre az entenle-államok, s elsősorban Oroszország teljesen felkészültek. A háború kitörésekor a közponli hatalmak négyes szövetsége kettős szövetséggé zsugorodolt össze, amennyiben Olaszország és Románia a semlegesség álláspontjára helyezkedtek, ami valójában azt jelentette, hogy a közponli hatalmak győzelmét nem óhajtották, de nem is remélték. Az entente minden eszközzel folylatott, óriási agitációjának nagy része van az illető államok népe közhangulatának olyan irányú kialakulásában, hogy kormányaik a paszivitás kimondása által valójában már ekkor az entente mellé állhattak. A magéra maradt két nagyhalalom közül Németország a monarchiánál pénzügyi, katonai slb. tekintetben sokkal előnyösebb helyzelben volt ugyan, de nem szabad felejtenünk, hogy a birodalom óriási gazdasági ereje, államintézményeinek mintaszerű megszervezése, lakossága száménak hatalmas megnövekedése mellett is még sem volt azonos Nagy Frigyes, a napóleoni idők, de még Bismarck Poroszországával sem.