Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

7 Itália érdekében egyesülni, egy nagy szövetségben kell tömörülni Olaszország minden fiának s minden küzdelemre s áldozatra készen kell lenni a haza érdekében. Ez az eszme nemcsak teljesen áthatotta az olasz haza fiait, hanem a láthatatlan egység erkölcsi, széttéphetetlen kötelékeivel fűzte szent testvériségbe őket még akkor, mikor az olasz egység fizikai, tényleges megvalÖM'ására gondolni sem lehetett. Ez az eszme lelt az olasz politikának irányítója, ennek szolgálatába kellett szegődni kormányoknak, államférfiaknak, sőt a fejedelmi udvaroknak is, mert ez az eszme akkora erkölcsi erőknek a tiszta hazafiság tüzében történt egybeolvadását és oly tiszta, ideális célnak megvalósulásra való beállítását jelentette, hogy érvényesülését meggátolni nem lehetett. A társadalom összes erőit e cél érdekébe állította be s ezáltal képes lelt megszabni a kormányok külpolitikájának irányát s háttérbe szorítani minden más érdeket. Az irredenták szövetsége áldozatokra való minden tekintet nélkül küzd a magasztos eszme megvalósulásáért, szembeszáll az osztrák börtönök iszonyataival, a halállal; nagytehetségű, elszánt akaratú vezéreket is talál, mint Garibaldi, Cavour és mások, akiknek vezetése alatt diadalát lázas, megfeszített munkával készíti elő s a külpolitikai helyzet kedvezőre fordu'tával temérdek vér és küzdelem árán meg is valósítja. Az irredentizmus neve bár új, de maguk az eszmék, a törekvések: az elnyomó hatalom iránti gyűlölet, az idegen hódító rabigája alatt szenvedő honfitárs iránti részvét és szeretet, az elszakított hazai tájak iránti kimondhatatlan sóvárgás, a honfibánat, a minden áldozatra kész tettvágy, a harag és elkeseredés, amelyeket ez a név egységbe foglal, nem újak a magyar történelemben; 1526 óta, amikor Magyarország egysége szétszakadt, a magyarság minden törekvése, minden cseledete az ország egységének helyreállítására irányult és még az akkori társadalmi berendezkedés és rendi széttagoltság mellett is áthatolta nemcsak a kiváltságos nemesi osztályt, hanem a szegény, tanulatlan, alávetett helyzetben élő jobbágyságot is Magyarnak érezte és vallotta ez magát a a török hódoltsági területen is és ha egyebet nem is tehetett az egység helyreállítása érdekében, de adóját önkényt, kényszerítés nélkül befizette a királyi kincstárba is, bár a török számára is volt fizetnivalója elég. A szétrongyolt haza kétségbeejtő állapota már a 16. században megihleti a magyar lyra és elbeszélő költészet legelső művelőit. Balassi Bálint dalaiban ugyanaz a kesergő honfibánat s ugyanaz a minden áldozatra kész honszeretet szólal meg, mint mostani lyrikusainknál : „Oh szegény megromlott s elfogyott magyar nép Vitézséggel, névvel, hirrel vagy igen szép Kár, hogy tartató! úgy, mint senyvedendő kép Előmeneteledre nincs egy úlad is ép.