Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

V Nagyrészt töretlen utakon járnak, mikor ebben az irányban tevékenykednek, de a hatás, amelyet kiváltottak, kövelkezményeiben beláthatatlan fontosságú volt, mert a nemzeti önludat kialakításához vezetetett; az eredmények, amelyeket úttörő fáradozásuk révén ma lemérhetünk, értékelhetünk s bennük gyönyörködhetünk, itt vannak szemeink elölt s láthatók Szeged város színmagyarságéban, a csorbítatlan hazafias érzés eme nehéz időkben bevehetetlennek bizonyult sziklavárában és a mostani megpróbáltatásokban a hűség pióbáját nemesen kiálló Délvidék gyászba borult gyönyörű tájain, amelynek fiai két évszázadon át jórészt intézetünk falai közt nevelkedtek. Csak egy-két ilyen kezdeményezésükre mutatunk rá: Benyák Bernát, a magyar oklatásügy egyik halhatatlan emlékű úttörője már 1777-ben magyar nyelven tartja a szegedi lyceumban bölcsészeti előadásait s növendékei — a közönség álméikodására — magyar nyelven végzik az ú. n. defendálást, azaz egy általuk választolt tudományos tételnek felkért tudós férfiakkal szemben a katedrán folyó megvitatását, beigazolását. 1838-ban a tanári kar azon újabb kísérletét, hogy a lyceumban a vitatkozásokat magyar nyelven tartsák, a helytartótanács liltja be. II, József németesítő iskolareformjai ellen a végletekig küzdenek. 1816-tól kezdve a szegedi intézetben a magyar történelmet magyarul tanítják és tanulják. Mikor a bécsújhelyi hadapródiskolában felállított magyar tanszékre I. Ferenc királyunk a Kegyesrendtől kér tanárt, arra a rendfőnök Széchy Ágostont jelöli ki a szegedi lyceumból. Már 1769-ben magyar tárgyú színműveket adatnak elő növendékeikkel magyar nyelven. Horváth Cyrill tanár 1840 ben a lyceumi hallgatók között, akiknek száma ekkor már 250 körül járt, Magyar olvasó és gyakorló iskolát szervez; az itt felolvasott és megbírált dolgozatok javarésze az ifjúság által szerkesztett és kézzel írt két ívnyi lapocskában, a hetenként megjelenő Kisvilág-ban lát napvilágot s a kis társaság már 1844-ben 700 darabból álló könyvtárt mondhat a magáénak. Az intézetnek 206 éves fennállása alatt a falai között felnevelkedett, százezret meghaladó tanulósereg, amelynek majdnem fele Bácsbodrog, Temes és Torontál vármegyékből került ki, szétvitte, tovább terjesztelte s családban, iskolában, templomban s a kenyeret és becsülést adó foglalkozásoknak ezer és ezer ágában értékesítette és másoknak átadta az intézetnek lelküket kialakító szellemét, amely valláserkölcsös, hazafias és tudománykedvelő volt; amely a Kegyesrend legkiválóbbjainak: a tudomány, irodaloms nevelésügy nem egy büszkeségének és úttörőjének, valamint a magyar tanügy sok-sok névtelen napszámosának lelki kincseiből, Isten dicsőségeért, a haza jövőjéért s embertársaik javáért buzgó lelkéből s fáradságot, pihenést nem ismerő munkásságából kristályosodolt ki. 1921-ben Szeged város vezetősége, nagyközönsége az egész országban szétszóródott tanítványok ezrei meghatott lélekkel ünnepelték az ősi Alma Maler fenállásának 200-ik évfordulóját s tették a hála, tisztelet és elismerés babérkoszorúját az intézet homlokára, amely segített a várost a romokból kiemelni felnevelvén fiait, megosztotta a nehéz napokat s előkészítette a