Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1926

31 !ása alatt ereszkedtek le a veszprémi platóra, Veszprémbe, hol a piarista gimnázium tanári kara és szeretetreméltó ifjúsága várt reájuk. Megérkezés után nyomban nyugovóra térve másnap a zegzugos várost járták be. Megismerték a város és a vár történetét, gyönyörködtek egy piarista élet lankadatlan munkájában, Laczkó Dezső főigazgató úr létesítette múzeumban, megtekintették a katedrálist, a Gizella kápolnát, püspöki rezidenciát s a Szt. Benedek-hegyen megpihenve a táj szépségeit szívták fel magúba. D. u. ismét útra keltek. Alsóörsnél bukkantak a Balatonra. B.-Füreden már motorosok vártak rájuk és a háborgó viz hatalmas hullámverésein úrrá léve Tihanyba érkeztek. Lépcsőin, szerpentinjén kapaszkodva fel betértek az az ősi kolostorba Endre király sírjához, Károly király szobájából visszatérve adoráltak a magyar egybeforradásért. A nagy szél ellenére próbára tették a visszhangot és vele is világba kiáltották dacos élniakarásuk szenvedélyes kifakadását, a nem nem sohát. — A Balaton kék lükre, az ég felhőtlen kéksége, a természet csendje megfogta a fiúkat s ebbe az ünnepi hangulatba jólesett mérget hinteni : ha 1010 m. a legmagasabb pontunk e csonka hazában, mégis igy tudtok örülni, hogyan tudnátok, ha a 2663 m.-es is a mienk volna. A méreg hatottA napkelte már vizén találta őket. Színskálája, gazdag pompája élmény. A Kisfaludi regéiben megörökített tájon utazgatva Tapolcán állapodtak meg. Országh Kálmán polg. isk- igazgató úr és Berger Károly urnák, a Barlangkutató Bizottság elnökének kalauzolása mellett megtekintették az 1906-ban felfedezett, 1913-ban megnyitott tavasbarlangot. A viz romboló-épitő halása bő anyagot adott a síkvidéki gondolkodásnak. Szabad levegőre jutva a dolinákhoz és a nagy tóhoz is eljutottak. Itt látták szomorkodva, hogy a veszprémi piarista iskola hírneves diákjának, irodalmukban is jelentős helyre minősített Bacsányi János háza pocsolyába düledezik. Irredenta értékeink ilyen meggondolatlan eltékozlása levette fejükről a kalapot, hogy Isten ne verjen továbbra is bennüket. — Itt vonalra ülve Balaton-Szentgyörgyön át repültek Budapestre. A zalai part távlali képe, s jellegzetes hegy alakulatok, a felismert vidékek ébredező emlékei kísérték a fiúkat hazatérő útjukban. Volt idejük lerögzíteni az öt nap tanulságait, 1) hogy ha a föld Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta (Dunazug, visegrádi szoros, Tata—bicskei átjáró, Czuha, Veszprémi-plató, Balaton). 2) hogy van multunk (Szent István-kápolna, Visegrád, Bánhida, Győr, Komárom, Balatonmenti várak, Székesfehérvár) és az a múlt dacos, elszánt akarással állít minket a Jövendő elé ... 3) hogy egy népnek története akkor válik érdekessé, ha hite támad a jövendőjében. A mult emlékei élesztgetik a hitet. De ahol a mult emlékeivel úgy üzérkednek mint Esztergomban, úgy veszni engedik, mint Veszprémben s eltemetve tartják, mint Tapolcán, ott lassú az ébredés; Isten büntetése. 4) hogy bár a tehnika porszemmé törpíti a modern kor emberéi, (motoros a hullámverésen, Tatabánya, Pilisvörös-