Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1926

III. Prelogg Józ 1875—1926. I Intézetünk két éve, 1925. ian. 18-án egy fölemelő ünnepség keretét ben adózott igazgatójának a tanker, kir. főigazgatói címmel való kitüntetése alkalmából, 1926. dec. 18-án pedig leverten kisérte utolsó útjára. Akkor az öröm könnyei csillogtak a hálás szülők és tanulók szemében, most a fájdalom fátyolozta el az egyébként csillogó diákszemeket. De ez is, az is némi viszonzása akart lenni annak a nagy, kifogyhatatlan szeretetnek, amely Prelogg Józsefet tanári és igazgatói működésében egyaránt eltöltötte, míg az intézetünkben diákkorában magába szívotszellemet közel hat lustrumon át állandó jóindulat, fáradhatatlan munkásság, megértő emberszeretet és készséges támogatás alakjában nemcsak a szülőkre és tanulókra, hanem az iskola falain kivül is, főképen a társadalmi egyesületek útján, sok mindenkire árasztotta. A szeretet avatta őt azzá, aminek a lelkes ünnepléskor fölebbvalói és tanítványai, pz iskola és a társadalom festette: jó pedagógussá. És ha kiváló géniusz vagy klasszikus karakter nem is fémjelezte ország-világ nagyságává, koporsójánál mégis rang- és osztálykülönbség nélkül könnyeit törölgette Szeged lakossága, melynek sokszor volt alkalma intézetünk fejének jóindulatét tapasztalni. Az imponzáns részvét láttára meghatottan gondoltunk a boldogult kedvelt német költőjének, Schillernek szavaira: „Wer Tränen ernten will, muss Liebe säen." Akit ennyire megkönnyeztek, annak két kézzel kellett szíve kincseit szórnia a kathedrán, az irodában és a társadalomban éveken, évtizedeken át. Ez a jó szív azonban, fájdalom, idő előtt elgyöngült, ki-kihagyott a verése és megálljt parancsolt. Mikor 1926. júniusában egy külföldi szanatóriumba távozott igazgatónk, még tele volt alkotás-vággyal. Ha visszatérése után megértette volna a mementót és visszavonult volna, talán meghosszabbította volna az életétÍgy azonban 1926. dec. 15-én a fővárosi Schaffer-szanatóriumbam, ahol mint ideiglenesen nyűg- igazgató kimerült idegzetére gyógyulást keresett, alig 50 éves korában, a haldoklók szentségével megerősödve jobblétre szenderült.