Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1923
5 szerte az országba és én meg vagyok győződve, hogy ha a mai viszonyok okozta súlyos gondok ezt megengednék, ma kultúrünnepet ülnének a hálás tanítványok ezrei, hogy csak kicsiny részét is leróhassák nagy hálájuknak. Mi piaristák a magunkénak szoktuk őt nevezni. Feljogosít bennünket erre a kijelentésre az a körülmény, hogy 5 évtizedig köztünk és velünk élt. Velünk érzett, velünk örült, amikor az intézet jó hírneve a piarista nevet népszerűvé tette a városban ; velünk sírt, amikor a gyászos emlékű 1919. évben azt kellett hinnünk, hogy a dicsőséges mult drága emlékeivel és a hűségesen teljesített hazafias munka vigasztaló öntudatával bár, de örökre búcsút kell mondanunk ennek a 200 éves intézetnek. Öt évtizeden át mindig nemes és értékes barátsággal tisztelte meg a piarista társház tagjait; soha senkinek mást, mint jót, örömet okozni nem tudott. Ezt az értékes barátságot a sok, részben másutt, részben itt működő rendtársaim nevében a mai napon hálásan köszönöm. A mi és tanítványaink szívében szeretett kartársunk olyan emléket emelt magának, amely minden ércnél maradandóbb ! És most bocsássanak meg M.T. Hölgyeim és Uraim, hogy a kedvező alkalmat felhasználva, némi szubjektivitást is vegyíteka mai ünnepi hangulatba, bármily nehezemre esik is benső megindultságomon erőt vennemAz isteni Gondviselés különös kegyelmének tartom, hogy szeretett ünneplő kartársunkat büszkén mondhatom egykori tanáromnak. És ez az én volt szeretett tanárom barátságával tisztelt meg engem, volt igénytelen tanítványát, majd 26 éven át szerény munkatársát. Mélyen átérzett tanítványi hálával és hódolatteljes tisztelettel hajlok meg előtted. Nekem a Te egyéni értéked sokkal magasabb, semhogy illőnek tarthatnám, hogy banálisnak látszó frázisokkal hódoljak előtted. De légy meggyőződve róla, hogy nem is érez az, aki érez szavakkal mondhatót. Az összes volt tanítványok nevében mélységes hálát mondok az isteni Gondviselésnek, hogy Téged eddig teljes testi és lelki épségben dolgozni engedett és az örömet, egy hosszú élet minden munkájának legszebb gyümölcsét, a szép sikert, a közszeretetet és köztiszteletet Neked osztályrészül juttatni kegyes voltKérjük a jóságos Istent, adjon Neked időt, hogy munkádnak aratásában bő részed legyen. Lásd meg mindenkor lelkesedéssel hirdetett és tettekkel vallott elveidnek diadalra jutását. Lásd meg hazafias munkádnek legszebb jutalmaként az általad édes hazánk számára felnevelt ifjúság kötelességtudásának diadalát: a területileg épséges, dicsőségesen feltámadott uj Magyarországot!" A lelkesen éljenző közönség meghatottan nézte, amikor jubiláló tanár és igazgató-tanítvány a nagyrabecsülés és hálás szeretet csókjával illette egymást. Dp Lippay György tank. kir. főigazgató úr magasszárnyalású, jellemfestő beszédének értékes gondolatmenetét gyorsírói feljegyzések híján a következőkben közölhetjük:
