Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1920
24 zésünknek és a mi kultúránknak az ismeretét, mert csak akkor fogunk tudni künn eredményre jutni és a nemzetek versenyében megállani. Ez az a feladat, amelyre tudományos téren tanítani kell az ifjúságot. A harmadik feladat a szeretetnek feladata. A szeretet feladata testvéreink, elszakadt véreink iránt azonban elsősorban nem azt kívánja, hogy hangosan hangoztassuk azt, hogy elszakadt véreink vannak, hogy minden ünnepélyes alkalomkor hangosan megemlékezzünk elszakadt testvéreinkről, hanem hogy a magánéletben, egyesületi és politikai életünkben gyakoroljuk az irántuk tartozó szeretetet. Ez pedig csak kis egyetértéssel lehetséges. Még mindig nem látunk elég egyetértést ebben az országban. És most, amikor leléptem arról a helyről, ahova a sors akarata állított és ahol közel egy esztendőt kellett töltenem, visszapillantva erre, csak egy tanúságot mondhatok azoknak, akikkel együtt dolgoztam, a nemzetgyűlésnek és az ország minden polgárának, hogy több egyetértést, kevesebb pártoskodást. Kevésbbé foglalkozzunk a kis dolgokkal, az egyéni törekvésekkel, mert csak az egyetértésben lehetünk erősek. Láttam nemzetgyűlési határozatokat, ^melyeket nehéz, súlyos kompromisszumok után sikerült meghoznunk. A nyílt színen egységesek voltunk, de a határozatot megelőzte a megbeszélés, a tárgyalás, a kiegyenlítés munkája. És maguk a határozatok egységesek voltak. Láttam olyan határozatot, amely a maga egészében óriási hatást gyakorol kifelé és ahányszor egységesen tudtunk állást foglalni, ahányszor egységes határozatot tudtunk mutatni, kifelé mindenkor mutatni, óriási erőt kölcsönzőit, a kormányzásnak dicséretet és a nemzetnek egy lökést adott előre. Ez volt a tapasztalatom abból a kormányzati időből, amely alatt a kormányzást gyakoroltam. Ez az egyetértés, amelyet csak egymás és különösen elszakadt véreinknek szeretetéből meríthetünk és amelyre mindig és mindig emlékeztessen bennünket az ő jajszavuk, felénk néző tekintetük, akik várják tőlünk azt, hogy érettük dolgozzunk, akik küldötteket menesztenek hozzánk azért, hogy értsünk egyet és úgy dolgozzunk érettük, ez az egyetértés fogja igazán meghozni ennek az országuak felvirágzását. Az egyetértést pedig meghozza az a szeretet, amelyet egymás iránt és elszakadt véreink iránt az új nemzedéknek, az ifjúságnak lelkébe kell bevésnünk. Ez a három tényező: testi erő, szellemi erő és lelki erő az, amit a kegyes atyák ifjúságunk lelkébe csepegtettek. Annak dacára, hogy ők úgy neveztetnek : kegyes-tanítórend, ők többek a szónak általunk értelmezett értelmében. Mert azt, hogy tanítórend, helyesen fogták fel, de tanítani csak ugy lehet, ha nem csak tanítanak, hanem nevelnek is, tehát nem csak tanítói, hanem nevelői is ők ennek a nemzetnek. Nem elég az ismeretek egyes részeit becsepegtetni a gyermek lelkébe, hanem össze kell fogni azzal, amit nem lehet tárgyi szorgoskodással megfogni : a lelki öszhanggal és tudásunkat is olyan összhangba kell belefoglalni, amely nélkül a nemzetnek nagyságát megérnünk nem lehet. így neveltek és nevelik ők nemzetünket naggyá, erőssé. Más megpróbáltatásokon is keresztüljutottunk már velük együtt, át fogunk jutni ezen is.
