Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1920
12 Áldozatos buzgóság viszi, ragadja őket. Elhagynak otthont, szülőfölde hogy felvéve Kalazancius egyszerű reverendáját lelkük mécsesével ösvénj kereső lelkeknek mutassák az utat. Buzgalmuk nem lármás, hangos, mint hegyi patak, mely vékony sugárban szökik ugyan, de csobog, zajong é szivárványt sző feje fölé; munkájuk, buzga'muk olyan, mint a Tisza folyása halk, méltóságteljes, de hajókat visz és malmokat hajt. Önálló külön egyéniség mindegyik, de nagyok lélekben, lelkesek hiva tásban, apostolai egytől-egyig a magyarságnak, a kalazinciusi gondolatnak é ha kell, vértanúi is. Jól tudják, hogy az erkölcsi és szellemi újjászületés útja sziklák között, mocsarakon, őserdőkön, hegyeken keresztül vezetnek, de < tudás varázsvesszejével és Jézus keresztjével törik a sziklát, irtják az erdőt Ily férfiak lelke harmatozott, mint eső, szóródott, mint napsugár éí hullott, mint izzó parázs a lelkekbe két évszázadon át. Fiúk! Most azon lelkek tízezrei állanak körül benneteket, kikben az c tüzük lángja sokasodott meg, gyújtott új fényt, árasztott meleget és kérnel< titeket, kövessétek ti is példájukat. Legyen a ti lelketek is mécses, mely világít és tűzhely, mely melegít úgy a magyarságban, mint vallásosságban. Akarjatok jót tenni, jót tenn: minél többet, nem emberek kedvéért, nem látszatra. Tanuljátok meg példájukból, hogy bármely hivatásban egész lelkünk belefektetésével isteni munkát kell végeznünk és ha néha kenyér helyett köveket kapunk, örüljünk: aki rejtekben is lát, megfizet nekünk! Szeressétek a földet, örüljetek a dalnak, napsugárnak, de sohase feledjétek, hogy e világ csak halovány árnya igazi hazánknak! Te Deumot énekelnek odabenn. De ez csak elhaló lüktetése, halvány visszhangja legyen annak a hálaéneknek, mely lelkünkben viharzik és kövesse azt a Hazádnak rendületlenül! Ennek hangjai mellett látok egy sasszárnyas, liliomos, szíve felett háromszín szalagos hófehér csapatot bevonulni az uj százév kapuján. Fiúk, felettünk Dugonicsok, Révaiak szelleme lebeg, az ő szemük rajtunk. Tekintetük kérő, biztató most, de megvetést lövell, villámot szór s átkot, ha nem folytatjuk becsülettel azt, amit ők ránk örökségül dicsőséggel hagytak. Józan megfontoltság, munkaszeretet, lelkiismeretesség, vallásosság és mindent átizzó hazaszeretet azok az alaperények, melyek a mult századok évkönyveiben fel vannak jegyezve a szegedi ifjúságról. Ezeket vésse a mai nap még mélyebbre Ielketekbe, oly mélyre, mint amekkora szükség van rájuk, éppen ma. És utánunk azon az úton, melyet ezen intézet kétszázados hagyományai és rendünk szelleme mutatnak. Mögöttünk két kincses század, köröttünk csonka, vérző ország, rablánc, átok ... és a jövőben ? Fiúk! Ha nyomunkban jártok: visszaszerezzük Nagymagyarországot 1 Amen. Szent mise alatt az intézeti Mária Kongregáció tagjai szent áldozáshoz járultak. Féltizenegy órakor megkezdődött a városi színházban az intézeti Segélyző Egyesület javára rendezett jubiláris ünnepély a következő műsorral:
