Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1916

23 a

_ fantázia legmerészebb játékát s olyan elképzeléseket, melyek a színpadon nem jelenhetnek meg tökéletesen. A színházak színpadján voltaképen absztrakt élet játszik, sűrűbb, tömörebb s a technikai eszközöktől korlátozott mása az életnek, a stilizált élet. A mozi a teljes realitás és a teljes irrealitás extrémitásaival rendelkezik, tehát akkor marad hű önmagához, ha minél inkább közeledik az események tempójában s a színhelyek realitásában a valósághoz vagy minél inkább el tud vonatkozni tőle. A színpad stílusa a mozilehetőségek között van. Milyen lenne most már az ezekre a lehetőségekre felépített játék, milyen lenne az új filmdráma V Ez a kérdés még feleletre vár. Még nem kísérlették meg a megalkotását. A gólem és a homunkuluszok ilyenféle irányban fogantak ugyan, de még sok van bennük a régi banalitásból és érzelgésből s azután rövid idő alatt vérszegénnyé szipolyozták a különben egészséges gondolatot. Lange

1 abból a tételből kiindulva, hogy a pantomimia tökéletesebb művészet, mintáz opera, mert a két alkotó elem, a táncmozdulatok és a zene nem nyomják el, hanem kiegészítik és megvilágítják egymást, míg az operánál a költészet a szöveg megértésének lehetetlensége miatt elvész, nagy jövőt ígér a pantomimiáknak a moziban is. A zene nyelve azonban bármily kifejező is, nagyon általános és zeneileg nem kulturált emberszámára majdnem érthetetlen s így az az állapot áll elő, hogy egy homályos és bizonytalan hangulatés érzelem-történetet a még kevésbbé érthető tánc van hívatva megszólaltatni. Különben is a pantomimia még nem fejlődött teljes tökéletességre. Amint tehát látjuk, a mozi művészi oldala nagyon szabadon áll, itt még lehetne és kellene is újat és okosat teremteni. Azonban bármint alakuljon is a mozi művészi törekvése, a tendenciának el kell túnnie belőle, mert megbontja az élvezet zavartalanságát. Egy tendenciának szabad csak érvényesülni: semmit inkább, mint nem jót. A mozi megreformálására az lett volna a legcélravezetőbb igyekezet, ha megfelelő irányítások szerint visszatért volna önmagához s természetének megfelelően a maga útját járta volna. Minthogy ez nem történt meg, azért keletkeztek azok a mozgalmak, melyek az elkamaszodott mozi megrendszabályozására indultak meg s amelyeket Hellwig olyan lelkiismeretesen feljegyez. A tény az, hogy szükség van kényszereszközökre. Sokan újságok, moziellenes egyesületek által és előadások tartásával akarták a közönséget elhódítani s így a filmvállalatokra gyakorolt nyomással teremteni jobb helyzetet; mások pedig a mozik megadóztatásával vagy városi kezelésbe vonásával gondolták kiküszöbölhetőnek a felgyülemlet bajokat. Egyik sem sikerült. Nem lehet célunk, s nem is lenne hálás, részletesen ismertetni a mozi-reformra vonatkozó terveket s egyes városok által kiadott rendelkezése» l. m. 45. s kk. 11.