Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1916

11 Araint a betűket szavakká és mondatokká lehet összekötni, úgy lehet az egyes képeket képszavakká és képmondatokká egyesíteni s így a celluloid-papírlapok az emberi cselekvések könyvét adják. A kinematográfia pedig nem más, mint alkalmas apparátus, mely az emberi cselekvések könyvét felnyitja nekünk. Lemke tehát a mozi nagy jelentőségét abban látja, hogy az ember magát és munkáját változatlan frissességben át tudja menteni embertársainak s a jövőnek, vele a jelen minden eseményét konzerválni tudja, úgy, hogy bárhol és bármikor életre lehet támasztani. Hogy az élet milyen eseményeit érdemes így halhatatlan ítani, arról nem szól, de minthogy eszményi magaslatról tekinti a mozi ügyét, abból következik, hogy csakis olyanokat akar másokkal közölni, melyek az emberi tevékenység dicsőségét hirdetik, tehát okulásra szolgálnak. S kétségtelen, hogy a mozi változatos tartalmával a népművelődés munkájának nagy segítséget nyújthatna s az emberek nagy moziszeretetét kihasználhatná (amint most kihasználja kevésbbé nemes célokra) a magasabb műveltség és a szellemi élvezetek megkedvel tetésére és a durvább élvezetektől (alkohol) való elvonására, ha megfelelő meggondolások állítanák össze programmját s rendeznék a mozilátogatást. A jelen körülmények között azonban, mikor csak szeszély s az üzlet érdekei irányítják az előadásokat, ha nem is néprontásról, de a nép megtévesztéséről kell beszélnünk. A mai mozi legnagyobb hibája épen az, hogy csak szórakozást keresnek benne az emberek, élvezetet a napi robot közepette, valami ínycsiklandó, különös, még nem látott újságot. S így a mozinál is bekövetkezett az a szomorú állapot, hogy a közönség ízlése vezeti a gyárak termelését. A közönség mulatni akar, a vállalkozók pénzt akarnak s ha e kettő egymás mellé kerül, akkor világos, hogy mindakettő érvényesül, de az erkölcs és jóízlés szenved. Jelenleg tehát úgy áll a dolog, hogy a mozi technikai része az emberi szellem feltaláló képességének diadalát jelenti ugyan s ezzel együtt kulturát is, de amit a mozi most produkál, amivel a kulturától elmaradottakat s a kultura ismeretlen vagy hallomásból és olvasásból ismert területei iránt érdeklődőket ki akarja elégíteni, az gyakran nem kultura, hanem az emberek gyöngeségeit kihasználó leleményesség, mely e gyöngeségeket csak erősíti a helyett, hogy megszüntetné. így inkább csak mozikultuszról lehet beszélni. Mindez nem akar halálos ítéletet mondani a mozira, csak azt akarja kiemelni, hogy a mozi nagy látogatottsága nem áll arányban a szellemi javakkal, melyeket a mozi folyósít, sőt legtöbb esetben nem is akar értékeket közvetíteni, hanem megelégszik a tömeg szórakozásvágyának egyáltalában meg nem nyugtató s a művelődéssel homlokegyenest ellenkező kielégítésével. A mozikultusznak oka a közönség részéről az, hogy a „mai társadalmi élet két ellentétes sarkot