Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

26 Az utolsó száz esztendő történetének két nagy esemény adja meg igazi jellegét: a demokrata gondolat rohamos hódítása és a gazdasági fejlődés tempójának szédületes lendülete. Az előbbi mindig újabb és újabb néprétegek előtt nyitja meg az államhatalom birtoklásának sorompóit, míg az utóbbi a szociális életben ver hatalmas hullámokat. Az ellenállhatatlan erővel feltörő demokratikus és szociális mozgalom szívós ostroma halomra dönti a régi államot s helyén egy újnak alapjait rakja le, mely a hitelöket vesztett feudális és abszolutista hagyományok ingó talaja helyett az újkori eszmék szilárd talapzatára támaszkodik. Az abszolutizmus helyét az alkotmányos rendszer foglalja el, a rendőrállamot a jogállam váltja fel; gazdasági téren a szinte kizárólag uralkodó agrárizmus kénytelen megosztani hatalmát a tüneményes gyorsasággal fejlődő indusztrializmussal és merkantilizmussal.

1 Mindezek a változások tökéletesen átformálják az államélet céljairól és eszközeiről alkotott fogalmakat s új értelmet adnak az egyén és az állam egymáshoz való viszonyának. Az alkotmányos elv diadalra jutása egyet jelent a parlamentarizmus teljes kifejlődésével, vagyis az eddig mellőzött széles néprétegek bevonásával a törvényhozó hatalomba. A demokratikus áramlat feltartóztathatatlanul halad előre és mindig szélesebb gyűrűket vet az öntudatra ébredt milliós tömegek körében. A jogtalan alattvalókból aktiv közreműködésre hívatott állampolgárok lesznek s a választói jog révén közvetlen beleszólást nyernek a legfontosabb államügyek intézésébe. Csak az a baj, hogy a korlátlan jogkiterjesztéssel nem jár együtt a joggal való élni tudás. A felvilágosítás szerepében tetszelgő demagógia mindig csak új jogok követelésére bíztatja a tömegeket, de a jogok viszonzásául kijáró kötelességeket elhallgatja. Folyton a választói jogosultság kiterjesztését, sőt általánossá tételét sürgeti, de a kiküzdött jogok élvezetébe lépő néprétegek szellemi és ethikai színvonalának emeléséről nem gondoskodik. így a legelemibb állampolgári ismereteket nélkülöző vagy a túlzott jogkövetelések elutasítása miatt ellenséges érzületű százezrek bevonása az alkotmányos élet sáncai közé semmiképen sem biztosítja a legjobbak és leghívatottabbak felülkerekedését. Az államjogban és alkotmánytanban teljesen analfabéta, politikailag tájékozatlan tömeg magatartását nem a belátás, hanem a demagógia eszközeivel és ügyesen megválasztott jelszavakkal felkorbácsolt ösztönök irányítják. Bizalmával és szavazatával rendesen nem azt ajándékozza meg, akinek tudása és jelleme legtöbb kezességet nyújt az állam érdekeinek önzetlen előmozdításáért, hanem aki legfurfangosabban szól,hozzá s aki leereszkedik 1 Bauchberg H.

: Staatsbürgerliche Bildung u. Erziehung als staatliche Notwendigkeit. Verhandlungen der I. deutschen Konferenz für staatsbürgerliche Bildung u. Erziehung 25. u 26. April 1913 Leipzig—Berlin. 1914. 10. 1.