Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

12 nagy nemzeti jelentőségét és nem győzi elég nyomatékosan leikökre kötni a fejedelmeknek az oktatásügy felkarolását.

1 Defoe, a Robinson halhatatlan szerzője, pedagógiai vonatkozású regényeiben azt bizonyítja, hogy a nevelésügy irányítását az államnak kell kezébe vennie. Comenius még tovább megy egy lépéssel, mikor a legszükségesebb államtani és gazdasági ismereteket már az elemi iskola tantervébe be akarja illeszteni ; sőt a sárospataki kollégium számára készített tervezetében az újságolvasásnak is juttat hetenként egy órát, hogy a jelen történetének és politikai viszonyainak alaposabb megismerésére módot nyújtson.

2 De a reformáció és ellenreformáció pedagógusaitól megpendített gondolat csak a vallási harcok lezajlása után következő korszakban bontakozik ki és izmosodik meg. Az állam életben végbemenő változások, hatalmi eltolódások a benső összefüggés erejénél fogva szinte észrevétlenül átformálják a nevelés eszményét. A százados küzdelmek eredményeképen előáll az abszolút fejedelemség, mely az összes nemzeti erőket az uralkodó személyében koncentrálja. Az abszolút királyság kialakulásának első következése az állandó hadsereg felállítása a benső rend biztosítására és a szövevényessé vált diplomáciai törekvések megvalósítására. A nagy hadseregek ellátása viszont a pénzügyek újjászervezését és új adónemek életbeléptetését igényli. Az abszolút uralom másik ismertető jegye, a központosított és bürokratikussá tett közigazgatás és a tökéletesített igazságszolgáltatás nagyszámú és jól fegyelmezett hivatalnoksereg kiképzését teszi szükségessé. Mindeme bonyolult feladatok megoldására az egyoldalú theologiai és filologiai iskoláztatás nem nyújt többé elegendő képesítést s így a viszonyok kényszerítő hatalma lassanként megérleli a tanítás hagyományos anyagának történeti, jogi, politikai és gazdasági ismeretekkel való kibővítését.

3 A korviszonyok sürgető erejét fokozza az uralkodó világnézet, mely minden téren a felvilágosítástól, tehát a tanítástól várja az emberiség boldogulását. Liebniz mondása: „Si ion réformait i

education, l'on reformait le genre humain" — az egész kor meggyőződését fejezi ki. Bármekkora távolság választja el egyébként a felvilágosodást az abszolutizmustól, a tanügy reformjának kérdésében, főleg a szélesebb alapon történő nemzeti és állampolgári nevelés sürgetésében egy úton halad vele. A politikai fejlődés irányától megérlelt s a kor közvéleményétől sürgetett reformmunka két irányban indul meg: az elmélet sokszor elérhetetlenül magasra csigázott követeléseivel kijelöli a haladás ösvényeit, míg a gyakorlat megalkudva a viszonyokkal, igyekszik az eszményből megvalósítani annyit, amennyit épen lehetséges. A napról-napra gyara1 Franke i. m. 19. s. kt. 11. 2 U. o. 31. 1. 3 Rühlmann i. m. 99. 1.