Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

72 mert hegyeink és völgyeink, szikláink és szirtjeink, folyóink és patakjaink együtt vívják a nagy csatát az ellenség ellen hőseinkkel. Gondoljunk arra a mély értelemre, melyet a görög Ántaeusról szóló rege fejez ki. Ez a mithikus óriás Geanak, a földnek volt a fia. Ez minden idegent arra kényszerített, hogy vele birkózzék. Senki sem tudta legyőzni; ha földhöz csapták, anyjától, a földtől a vele való érintkezés következtében mindig új erőre kapott. Egy másik mithikus hős, Herakles csak ugy bírta megölni, hogy a levegőbe emelte. Két tanulságot rejt magában ez a rege s e két tanulságot kell tanításunkban és nevelésünkben értékesítenünk : az egyik az, hogy nekünk is az anyai földdel való érmtkezés, az iránta való szeretet ad erőt a küzdelemre; a másik az, hogy ha tőle elszakadunk, ha elveszítjük lábunk alól, minket is le lehet győzni, minket is meg lehet semmisíteni. Ami emberöltőnk a béke idején nevelkedett, szépnek találta a hazai föld szeretetéről szóló tanítást, de a béke napjaiban sohasem tudta volna úgy átérezni, mint ezekben a zivataros, viharos időkben, mit jelent ez a szó : hazai föld, haza. A hazaszeretet ma nem szépen csengő szó, hanem élő, komoly valóság. Most látjuk, mennyit szenvednek véreink a hazáért; most átérezzük a költő szavainak igazságát, hogy ez az a föld, melyen élnünk és meghalnunk kell; most látjuk, mennyi szép, meleg, piros vér ömlik a hazai föld védelmében. Ennek a földnek lángoló, áldozatra kész, életrehalálra kész szeretetét kell elsősorban ifjúságunkba belenevelnünk; most érezzük, a jövőben is éreznünk kell, hogy ennek védelmében egyeknek kell lennünk. A mai zivataros időkre is illenek Széchenyinek a mult század 40-es éveire értett szavai: „Veszély fenyegeti a magyart!" (Kelet népe). Ma is érezzük, mint akkor Széchenyi érezte, hogy „cselekednünk kell, ha élni akarunk; gyökeresen, mély sarkalatig cselekednünk". (Garat.) Cselekednie kell a nevelésnek is. „Valamely "nemzetnek a maga védelmében naggyá és halhatatlanná tételére — mondja Széchenyi — a legnagyobb rész nevelése a feltétel. Aki a haza megmaradását és szabadságát óhajtja, annak arra kell törekednie, hogy az ifjúság nevelése tökéletes legyen." (Napló, III.) Első feladatul jeleztük a hazai föld szeretetére való nevelést, a másik a fajszeretet ápolása. E tekintetben két tárgy játszik fontos szerepet^ az egyik a hazai történelem, a másik a hazai irodalom. Látjuk a most folyó nagy küzdelemben, mennyire megfogyatkozott a magyar faj, mennyire szükség lesz rá a jövőben, hogy erősítsük faji összetartozandóságunk érzetét s mennyire kell ügyelnünk, hogy megőrizzük speciális faji tulajdonságainkat. Ebben a kérdésben megint Széchenyi gondolatát fogadhatjuk el vezérelvül : „Igen drága Földiek, jövendőnknek alapja nem egyéb, mint nemzetiségünk biztosítása és nemesebb kifejtése." (Kelet Népe). A feladat tehát: a faji kiválóságok