Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

31 A hármasszövetség és az entente két ellentétes táborba sorakoztatja a kontinentális nagyhatalmakat. A hatodik európai nagyhatalom, Anglia egyelőre távoltartja magát a szárazföldi kombinációktól. Beéri az európai egyensúly, valójában a saját tengeri szupremáciájának biztosításával és miként az előző századokban, féltékenyen ügyel, hogy egyik hatalom föléje ne kerekedjék a másiknak. Egészben véve a hármasszövetséghez áll közelebb, mint az entente-hoz, melynek koloniális törekvései gyakran az ő érdekeivel ütköznek. Franciaországhoz való viszonya 1898-ban, a Fashoda, illetőleg a mögötte lappangó egyitomi kérdésben annyira elmérgesedik, hogy csak a köztársaság hiányos hadi készültségén múlik a háború kitörése. Oroszországra India birtoka miatt féltékenykedik. Az orosz terjeszkedési vágy korlátozása régi, még a XVIII század elejéről származó öröksége az angol diplomáciának s csak önmagához és százados hagyományaihoz marad hú, mikor a berlini kongresszus után is következetesen az orosz expanziós törekvések tompításán fáradozik. Támogatja Kelet-Rumélia egyesítését Bulgáriával csak azért, mert Oroszország ellenzi; előmozdítja Németország keleti befolyásának megerősödését ismét csak azért, hogy Oroszországét gyengítse. Sőt amikor a távol keleten a Csendes-óceán körzetén megkezdődik az intenzívebb orosz terjeszkedés és az orosz befolyás az Indiába vezető útak mentén Tibetben, Perzsiában és a Perzsa-öböl mellékén is érvényesülést keres, az angol diplomácia szükségét érzi, hogy a splendid isolation elvét feladja s a Japánnal való szövetkezésben keresse ázsiai érdekeinek biztosítását. (1902.) A XIX. és XX. század fordulópontján tehát a történelmi helyzet ez: a kontinentális hatalmakat az érdekellentétek két csoportra tagolják, a hármasszövetségre, mely hívatva van fedezni Németországot Franciaország s Ausztria-Magyarországot Oroszország ellenséges fellépése ellen és az entente-ra, melynek éle első sorban a német birodalom, másodsorban a kettős monarchia ellen irányul. Nagybritánnia a két hatalmi csoport közt ingadozik és az egyensúly megóvására és saját érdekei biztosítására összpontosítja minden igyekezetét. A két hatalmi alakulás kifejezetten védelmi természetű s hivatalosan bevallott célja a béke megóvása és fenntartása. Létrejöttüknél nem utolsó szempont az izoláltság tudata által megbénított erők felszabadítása s a teljesebb érvényesülés gazdasági és politikai téren. A két szövetségi csoport diplomáciája tényleg minden alkalmat megragad, hogy békés szándékait dokumentálja. A békekongresszusok egymást váltják fel; 1899-ben II. Miklós cár iniciatívájára létrejön az első hágai békekonferencia. A béke művei, az ipar és kereskedelem hallatlan lendületet vesznek. A nemzetek érintkezése sűrűbb, az internacionalizmus térfoglalása nagyobb, mint bármikor korábban. De mindez csak felszín; alatta titokzatos erők erjednek. Bár-