Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

26 ezzel elhárítja a könnyen végzetessé válható, mert Oroszország beavatkozását eredményező háborús veszedelmet.

1 Az 1870—71-iki német-francia háború újabb lendítő kerekévé válik a folyamatban levő fejlődésnek. Egyfelől teljessé teszi a német egységet és a német népben századok óta felgyülemlett energiáknak szabaddá tételével az európai politika számottevő, a nagyhatalmi versengésben többé figyelmen kívül nem hagyható tényezőjévé avatja a német birodalmat, másrészt letaszítja a gloire nemzetét évtizedeken keresztül bírt vezető pozíciójáról, végletekig kiélesíti az évszázadokra, sőt több mint ezer évre visszanyúló germán-román, közeiebről francia-német ellentétet. Elzász-Lotharingia elragadásával olthatatlanul, csillapíthatatlanul magasra szítja a revanche-vágy szenvedélyesen lobogó lángját. A Bismarck által kontemplált hatalmi csoportosulás kezd realizálódni. A mélyen sértett francia önérzet és lobogó temperamentum bosszúért liheg és erőfeszítései új veszedelmek homályos képeit vetítik az európai politika égboltozatára. Viszont a mi diplomáciánk is lassanként feleszmél a visszahozhatatlan múlton való merengéséből, tudatára ébred kelet felé gravitáló hivatásának. A még mindég nyugat felé tekintgető Beustot 1871. november 14-én Andrássy Gyula váltja fel a külügyminiszterségben, mint a magyar kiegyezés megteremtésével beállott új erőviszonyoknak legjellegzetesebb képviselője és a monarchia megváltozott világhelyzetének legtehetségesebb szószólója. Andrássy kész programmal lép előde örökébe. Ausztria-Magyarország hatalmi bázisának súlypontját nyugatról átviszi keletre, a Balkánra s a főellenséget nem Németországban, hanem a telhetetlen orosz kolosszusban látja. A francia revanche ellen biztosítékot kereső Bismarck és a kettős monarchia nemzetközi pozíciójának megszilárdítására törekvő Andrássy azután hamarosan felismerik céljaik párhuzamosságát és a két centrális nagyhatalom szövetkezésének szükségességét az annyira kívánatos béke biztosítására. A jegecesedésben levő hatalmi csoportosulásba egyelőre belejátszik Oroszország is. A cári birodalom barátságos viszonya Poroszországhoz és a német-francia háború alatt jóakaratú semlegességével tett jószolgálatai igen nagy értéket kölcsönöznek Bismarck szemében az orosz barátságnak. Hozzájárul, hogy I. Vilmos császár nagybátyja és igazi atyai barátja II. Sándor cárnak, ki hasonlóan őszinte vonzalommal viseltetik hozzá. Az uralkodók benső barátsága még szorosabbá teszi államaik viszonyát. Bismarcknak tehát még abban az esetben sem lett volna módjában Oroszország jóindulatát figyelmen kívül hagyni, ha nem lett volna meggyőződve hasznos voltáról. Nagyjában hasonló Andrássy helyzete is A kettős monarchia külpolitikájára befolyással biró tényezők sorában 1 Spahn : Graf Andrássy. Hochand VIII. óvf. I. k. 519. 1,