Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

24 ban végigvezessük a különböző problémákat, az események óriási tömege és az idő kimértsége érdeklődésünk határainak korlátozására int bennünket és sürgetően parancsolja, hogy vizsgálódásunk kiindulópontját azokra az eseményekre fikszirozzuk, melyek a mai helyzet előkészítésében és felidézésében közvetlen szerepet játszottak.

1 A legtermészetesebb kiinduló pontul az 1866-iki osztrák-porosz háború kínálkozik. Az Ausztriára nézve végzetes kimenetelű hadjárat két szempontból érdemel figyelmet: egyrészt hatalmas lépéssel viszi előre a német egység ügyét, másrészt feltárja a Habsburg-monarchia benső gyengeségét, eddig követett külpolitikájának ellenmondásokra és hazugságokra épített délibábos jellegét s elodázhatatlan kötelességgé teszi a szilárdabb alap keresését és a belső konszolidáció programmba vételét. A königgraetzi vereség végleg kiszorítja Ausztriát a német birodalomból, rákényszeríti a Magyarországgal való kiegyezésre és érvényülésének keleten, a balkáni front felé való keresésére. Egyetemes történeti távlatból tekintve még nagyobb jelentőséget kölcsönöz neki az a körülméy, hogy új, következményeikben messze kiható diplomáciai alakulásoknak lesz a megindítója. A német egység demiurgosa, a vaskancellár már 1866-ban tisztán látja a jövő fejlődés irányát, kombinációba veszi a leggyőzött, de meg nem tört Ausztriával való szövetkezés lehetőségét és szükségességét. Azért közvetlen célja elérése után gondosan kerül minden olyan lépést, mely a Habsburg-monarchia önérzetén gyógyíthatatlan sebeket ütne és útját vágná a győző és legyőzött közeledésének. A jövőbe látó lángész elszánt, majdnem tragikusan végződő harcra kel a jelenen túl nem tekintő közepességgel. Az osztatlan közvélemény, a katonai és udvari párt, sőt maga Vilmos király a győzelem teljes kiaknázását, Szilézia és Csehország északi részének annektálását sürgeti. Bismarck minden erejével küzd e veszedelmes irányzat ellen, mely megsemmisítéssel fenyegeti eddigi politikája eredményeit, kockáztatja jövőjét. De hiába a királyt meggyőzni nem tudja. A vaskancellár már-már csüggedni kezd, sőt egy pillanatra felvillan agyában az öngyilkosság gondolata is, mikor végre megérkezik a trónörökös s támogatásával az ő javára dönti el a küzdelmet. A területi kompenzáció követelése elmarad s Ausztria 1 Az események előadásában a külön idézendő munkákon kiviil főleg a következőket használtuk: Charmatz R.: Geschichte der auswärtigen Politik Österreichs im 19. Jahrhundort. 11. T. Leipzig, 1914. Halász J..' Bismarck és Andrássy. Budapest, 1913. Márki 8.: A történelom mérlegén. Magy. Kultura. II. évf. II. k. 177. s. kk. 11. Strupp K : Die Vorgeschichte und der Ausbruch dos Krieges von 1914. Deutschland und der Weltkrieg. Breslau, 1914. 111. s. kk. 11. Trubetzkoi G. ; Russland als Grossmacht. Stuttgart, 1913. Quad/lieg Fr. : Russische Expansionspolitik 1774—1914. Berlin, 1914. Lémonon E.: L'Europe ot la politique britannique 1882—1911.) Paris, 1911. ós Angyal id. tanulmányát i. h. 355. s. kk. II.