Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1913

Szinger KornéL Egy évvel ezelőtt ünnepeltük szerény keretek között, az intézet falain belül tanári működésének huszonötéves évfordulóját. Ha szerénysége s az ünnepeltetéstől való idegenkedése elejét nem veszi, az ünneplésben minden bizonnyal részt vett volna Szeged egész társadalma. Most, egy év elteltével újra ünnepeltük. Ez az ünneplése azonban búcsúztatása volt. Távozása jelentékeny veszteséget jelent a szegedi tanügyre nézve. Tanári munkássága kezdettől fogva e városban folyt le s így működése elsősorban az Alföld e nagy városának és a Délvidék kultúrájának szolgálatában telt el. Azon 26 év alatt, melyet tanári s igazgatói minőségben intézetünkben töltött, a tanítványok ezreit oktatta az emberi művelődés szeretetére, a tanítványok ezreiben ápolta a nemes ideálok kultuszát, a tanítványok ezreit nevelte valláserkölcsös és hazafias szellemben a magyar társadalom képzett, becsületes, jellemes, az emberi kultura nagy eszméi iránt fogékony tagjaivá. Mindig átérezte, hogy a középiskola feladata kettős: tanítás és nevelés, az értelem kipallérozása mellett a jellemalakítás. Tanítványai nyilatkozataiból fogalmat szerezhetünk arról a gondos, életre nevelő, jellemfejlesztő munkásságról, mellyel tanítványai lelkületét alakítani, fejleszteni, tökéletesíteni törekedett. Az a buzgóság, ügyszeretet, rátermettség, mellyel hivatása feladatait végezte, azt eredményezte, hogy Cserép Sándor halála után a magyar kegyes-tanítórend kormányának bizalma őt állította az intézet élére. Az intézet vezetése nem kis feladatot rótt rá. Egy magas színvonalú, országos nevű intézet élére állt, nagynevű elődök örökébe lépett s azzal a boldogító öntudattal tekinthet vissza