Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1913
8 a tanári kart s az ifjúságot egyaránt; fáradságot nem ismerve munkájában csakhamar versenyre keltek vele tanártársai, ami hogy mily hatással volt a növendékekre, azt könnyű elképzelni. Ritkán fordult elő az intézetben, hogy valamelyik növendék súlyosabb hibát követett el, ilyenkor szigorral járt el a bűnössel szemben, de nem hogy megtoroljon, hanem hogy javítson s a sújtó kezet szívesen csókolta meg a sújtott tanulóA szülőkkel való érintkezésben megtalálta a legalkalmasabb tónust, állásának méltóságát személyes szerénységével párosítva csakhamar valóságos búcsújáró helyévé tette a szülők számára a piarista gimnáziumot. Hogy ez milyen haszonnal járt a nevelés szempontjából, azt külön hangsúlyozni felesleges. Ha ezen felületesen megrajzolt képhez teljes nyugodtsággal még hozzá teszem, hogy hozzá méltó tanári nemzedéket nevelt maga mellé, megadtam az intézet szellemi életének teljesen megfelelő képet«. Nem kevésbbé volt meleg s őszinte az a családias ünnep, melyben az intézet tanári kara és tanuló ifjúsága vett búcsút febr. hó 8-án a távozó igazgatótól. Az ifjúság egy búcsúszózattal és az intézet növendékeinek albumba foglalt névaláírásával, a tanári kar egy arcképeket tartalmazó albummal szerzett neki kedves emléket. Megható látvány volt, hogy tanárok és tanulók szemében egyaránt az igazgató iránt érzett szeretetről s a tőle való nehéz megválásról tanúskodó könnyek csillogtak. Ekkor éreztük igazán, mennyire tiszteltük, becsültük és szerettükSzeretetünk kisérte új munkakörébe s azon biztos reményünk, hogy mindig szívesen gondol majd arra a helyre, hol munkálkodott s ahol annyi ember tisztelettel és szeretettel gondol rá. Biró "]mre.
