Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

VI a tanuló a középiskolából az életbe magával visz : az önfegyelmező képesség, pontosság, kötelességérzet, az ezekből fakadó munkaszeretet, önérdekeink alárendelése a közérdeknek, az egyeneslelküség, végül az akaraterő, amelynek hiányát sokszor annyira nélkülöznünk kell mai fiatalságunkban. Ezen örökség összegyűjtésében és biztosításában, az intézet védő szárnyai alól kikerülő ifjúságunk számára, ünnepeltünknek nagy része van. Nem volna azonban teljes Nováky Bertalan jellemzése, ha nem domborítanók ki erényei közt a nemes baráti érzelmet, ha nem mutatnók be a legideálisabb lelkű kartársat, aki a 40 év alatt nemes barátságával, diszharmóniát nem ismerve, osztotta meg az örömet, bánatot kartársaival, aki egyaránt becsült meg ifjút, öreget. A fárasztó, de annál áldásosabb munkában valósággal elrepült a negyven esztendő. Mint minden jubiláris ünnepen, úgy ezen is az öröm érzelme mellett elegikus sóhaj is tör ki lelkünkből, annak tudatában, hogy a példás nevelő fölött is elment lassankint az idő. Vigasztal azonban bennünket annak látása, hogy testi és szellemi erejének teljében és üdeségében áll ma is közöttünk, lelkében ugyanazon tettvággyal és nemes lelkesedéssel, amely egész pályáján fenntartotta s így életének ezen szép napjából csak új munkaerőt fog meríteni a régi tanítványok fiainak oktatására és nevelésére. Adja az Ég, hogy ezen munkáját továbbra is zavartalanul folytathassa intézetünk dicsőségére, a magyar nevelés-tanításügy javára!